Interjú

Tündérmesék helyett

Andreas Dresen filmrendező

Film

Hogyan reagál egy negyvenes férfi, amikor megtudja: jó esetben is csak hónapjai vannak hátra? És hogyan reagált Andreas Dresen német filmrendező, amikor megtudta: legjobb barátja éveken át jelentett róla a Stasinak? Dresen Cannes-ban is díjazott filmjét, a Járhatatlan utat mától játssza a Cirko-Gejzír. A rendezőt skype-on értük el potsdami otthonában.

narancs.hu: Azzal kezdődik a film, hogy a főszereplő megtudja: operálhatatlan agytumorban szenved.  A hírt egy igazi orvos közli a szerepet játszó színésszel. Miért?

Andreas Dresen: El sem tudtam volna képzelni, hogy színészre bízzam az orvos szerepét. Mindenáron el akartam kerülni, hogy egy idétlen német tévéfilm látszatát keltsük. De nem volt olyan egyszerű igazi orvost találni; sokukkal beszéltem, de egyik sem akarta elvállalni a jelenetet, nem akarták feltárni, mi zajlik egy ilyen szituációban. Végül mégis megtaláltuk az emberünket. Kötött szövege nem volt, azt mondhatott, amit csak jónak látott. Sem én, sem a színészek nem tudtuk, mi fog történni a jelenetben. Meglepett, milyen hosszú szüneteket tart beszéd közben. Azt mondta, azért, hogy legyen ideje a vele szemben ülőnek a hír feldolgozására. Hiszen épp most mondták ki rá a halálos ítéletet. Ha kérdezik, az orvos válaszol. De ha nem, nem mond semmit. Csak annyit mond, amennyit a páciens tudni akar. Ritka ilyenkor a látványos érzelemkitörés. Akkora a sokk, hogy idő kell, mire a beteg felfogja, mit is közöltek vele.

narancs.hu: A beteg és a családja úgy dönt, otthon, együtt csinálják végig, ami hátravan.

AD: Száz éve még ez volt a bevett szokás. Ha a nagyapa haldoklott, a gyerekek ott voltak a közvetlen közelében. Ma a társadalomra, a kórházakra, a különféle hospice-intézményekre van áthárítva a haldoklás „menedzselése”. Kár, mert így a halál egyre inkább absztrakttá válik. Azok az emberek, akik az én történetemben szerepelnek, egyszerű, dolgozó emberek, még csak nem is vallásosak. Elfogadják a helyzetet, nem sokat töprengenek rajta. Az orvosoktól tudom, hogy egy entellektüelnek nehezebb. Az én szereplőim nem reflektálnak a helyzetükre. Egy entellektüelnek talán könnyebb egy kórházban.



narancs.hu: A filmjében bérből-fizetésből élő, kispénzű emberek szerepelnek, mégis megengedhetik maguknak az otthoni ellátást. Mennyibe kerül az otthoni halál?

AD: Nálunk, Németországban sok és többnyire ingyenes segítség áll azok rendelkezésére, akik nem akarnak kórházba menni. Társadalmi megegyezés van ez ügyben. Persze minden attól függ, kinek milyen igényei vannak. Ha valaki 24 órás felügyeletet szeretne, az persze pénzbe kerül. De ez nálunk alapvetően nem pénzkérdés.

narancs.hu: Ön az NDK-ban nőtt fel. A kortárs német film nagy nemzetközi sikereit főleg az NDK-s múlthoz populáris eszközökkel nyúló játékfilmeknek, például A mások életének köszönheti. A nyilatkozataiból az derül ki, hogy nincs elragadtatva az említett műtől.

AD: Mert az nem más, mint egy jól megcsinált, flott, hollywoodi tündérmese. De semmi köze az NDK-s valósághoz. A nyolcvanas évek végén nagyjából hasonló korban voltam, s mivel színházi családban nőttem fel, hasonló művészkörökben is mozogtam, mint A mások élete szereplői. A film rendezője mindig elmondta, hogy mennyi kutatást végzett, hány emberrel konzultált, mégis, a film főszereplője egy tipikus hollywoodi karakter, a magányos farkas iskolapéldája. Ezzel szemben a Stasi emberei nagyon is hétköznapi emberek voltak. Családjuk volt, hétvégén kerti grillpartikra jártak, hétfőn reggel pedig bementek dolgozni. Az árulás része volt a mindennapi életnek. Nem valami sötét, legfelsőbb parancsra tett dolog volt, hanem a norma. Engem mindig a szürke hétköznapok érdekeltek, nem egy bűnösökre és áldozatokra osztott világkép. Egyszerű ma komcsizni, hogy ja, a régi komcsik így meg úgy, de aki ilyen fekete-fehéren látja a dolgot, az hibát követ el. A kilencvenes években három történetet is csináltam a valódi NDK-ról, és háromszor nem volt rám és a filmemre kíváncsi senki. Most újra nekivágok, de nehéz összeszedni a pénzt, ha az ember nem A mások élete 2-t akarja megcsinálni.

narancs.hu: Önről vagy a családjáról jelentett valaki?

AD: Két évvel azután, hogy a fal leomlott, megjelent nálam egy barátom, és megvallotta, hogy jelentéseket írt rólam éveken át a Stasinak. A legjobb barátom volt. Este volt, a konyhámban ültünk egy üveg bor mellett. Teljesen letaglózott a dolog. Fogalmam sem volt, mit kéne mondanom, hogyan kéne reagálnom. Talán még jobban zavarban voltam, mint ő. Most akkor ítélkezzek fölötte? Dobjam ki? Mivel mégiscsak ő jött el hozzám, úgy döntöttem, hogy beszéljünk. Úgy döntöttem, próbáljuk meg megmenteni a barátságot. Megpróbáltuk. Egy évig tartott a kísérlet. De nem ment. Nem ment, mert már nem tudtam megbízni benne. Nem a megbocsátás volt a probléma. Megbocsátani még csak meg tudtam, de innentől nem tudtam megszabadulni az érzéstől, hogy ha újra hasonló helyzet adódna, újra megtenné. Ez tett be a barátságnak.

Kritikánk a Járhatatlan útról itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.