Film

Lehet, hogy Amerika a népek olvasztótégelye, de erről South Central Los Angelesben még senki sem hallott...,

A "legjobban kereső író", James Patterson annak köszönheti kitüntető címét, hogy termékenyebb, mint a Nílus deltája: tavaly például tizennégy kötettel árasztotta el a piacot.

Luciano tisztes Nápoly környéki halárus és piti nepper. Csúf kinézetű és közönséges gondolkodású emberekből álló tágabb családja nyújtja számára azt a meleg, otthonos, legfeljebb kicsit lábszagú közeget, ahol nemcsak biztonságban érzi magát, de jól ismert, kellemesen belakott szemétdombján picit még kukorékolhat is - nem hangosan, nem hivalkodóan, de azért önérzettel.

Jo Nesbo egyik kiadatlan novellájából készítette el erőszakban és humorban egyaránt bővelkedő filmjét - a közös munkáról, a skandináv humorról és arról is beszélgettünk, milyen hatással volt a Breivik-merénylet a norvég művészetre.

Nahát, milyen riasztóan régóta, másfél évtizede nézhetik a Fókuszt azok az emberek, akik minden erejüket és tehetségüket elvesztve azon munkálkodnak, hogy ennek az abszurd és tébolyult országnak az életéről megfeledkezzenek, és helyette valami olyan szörnyűségesre avagy csodálatosra találjanak, amely velük soha nem történhetik meg.

A történet 1984-ben indul az akkor éppen szovjet tagköztársaságként senyvedő Litvániában, annak is régi fővárosában, Kaunasban, ahol építészhallgatók egy alkalmi zenekart gründolnak - eredetileg nagyjából egy szilveszteri buli idejére.