mert ha valóban létezik ilyen hely, és nem csak mozis kitalálmány, akkor annyi bizton elmondható róla, hogy itt még nem kezdődött meg az olvadás: a bandák kifejezetten bőrszín mentén szerveződnek és lövik halomra egymást gyorsan kiégő furgonjaikból. Legalábbis ez derül ki az erre játszódó filmekből, melyek egy jelentős részét David Ayer készítette - hol mint író, hol mint rendező is. Könnyen lehet, hogy Ayer mindent tud a környékről; annyira autentikus, hogy a vérnarancs naplemente nála nem is elsőre, csak másodikra tűnik viccnek. Igen, David Ayer alighanem mindent tud a környékről, ahol a legnépszerűbb közösségi formát gengnek hívják, a nyelv pedig már rég maga mögött hagyta az angolt, s abból csupán egyetlen szót, a fuckot őrizte meg. És könnyen lehet, hogy Ayer egyszer még azon is elgondolkodik majd, hogy mindez a tudás hogyan szolgálhatna egy filmet. Lenne benne fantázia, mert így sem nézhetetlen az eredmény, ahogy két jól táplált színész adja a naphosszat járőröző rendőröket, sőt, vannak kifejezetten élvezetes, a rendőri munka mindennapjait a színészi rögtönzés mindennapjaival ötvöző jelenetek, melyek mindkét szakma kihívásaira felhívják a figyelmet. Szóval, ha mindebből egyszer film lesz, és nem a valósággal mint legjobb haverunkkal való minduntalan hivalkodás, arra szintén befizetnénk. És mikor ez megtörténik, derűsen elevenítjük majd föl a kezdeti bizonytalanságokat, mint például a kamera folytonos rángatását.
A Big Bang Media bemutatója
