A rendező alapos kutatómunkát végzett, nemcsak a fellelhető dokumentumokat olvasta el, de mélyinterjúkat készített a résztvevőkkel is, akik közül nem egynek az alakmása a filmben is megjelenik.
Az akkori romániai események megítélését odaát máig bizonytalanság lengi körül – jellemző, hogy sokan nem hajlandók forradalomnak nevezni annak ellenére sem, hogy 1989 decembere az új román köztársaság legitimációs alapja. Filmjében Giurgiu e bizonytalanság forrását igyekszik felmutatni – s ezt döntően sikerrel teszi. Az 1989 decemberében a várost – és az egész országot – pillanatok alatt eluraló zűrzavar a kulcsa mindennek. Az akkorra már jószerivel az alapélelmiszerektől is megfosztott lakosságból pillanatok alatt elemi erővel robban ki az addig el- és lefojtott düh, gyűlölet, az államhatalom ettől beijedt képviselői pedig ugyancsak pillanatok alatt a senki földjén találják magukat. Az egyes településeken addig korlátlan hatalmú milícia (rendőrség), a hírhedt Securitate (titkosszolgálat) és a napokkal korábban is még a civilekre tüzelő katonaság tagjai az életükért futnak (szó szerint), és teszik, amit a túlélési ösztönük diktál. Az élelmesebbje seperc alatt a nép barátjává vedlik át, és a feldühödött civilekkel együtt hajtóvadászatra indul korábbi kollégái ellen, s részben erre hivatkozva hamarosan (bár sokszor csak ideig-óráig) az események alakítójává-ellenőrzőjévé is válik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
