Film

A purgatórium tüze

Tudor Giurgiu: Libertate ’89 – Nagyszeben

Kritika

Tudor Giurgiu az 1989-es romániai forradalom egy idehaza – de még Romániában is – kevéssé ismert fejezetét, a Nagyszebenben történteket dolgozza fel. A hajdani szász városban csaknem százan haltak meg 1989. december 21. után, rengetegen megsebesültek, és félezernyi embert hetekig tartottak fogva a helyi uszoda üres medencéjében, az elején ráadásul embertelen körülmények között.

A rendező alapos kutatómunkát végzett, nemcsak a fellelhető dokumentumokat olvasta el, de mélyinterjúkat készített a résztvevőkkel is, akik közül nem egynek az alakmása a filmben is megjelenik.

Az akkori romániai események megítélését odaát máig bizonytalanság lengi körül – jellemző, hogy sokan nem hajlandók forradalomnak nevezni annak ellenére sem, hogy 1989 decembere az új román köztársaság legitimációs alapja. Filmjében Giurgiu e bizonytalanság forrását igyekszik felmutatni – s ezt döntően sikerrel teszi. Az 1989 decemberében a várost – és az egész országot – pillanatok alatt eluraló zűrzavar a kulcsa mindennek. Az akkorra már jószerivel az alapélelmiszerektől is megfosztott lakosságból pillanatok alatt elemi erővel robban ki az addig el- és lefojtott düh, gyűlölet, az államhatalom ettől beijedt képviselői pedig ugyancsak pillanatok alatt a senki földjén találják magukat. Az egyes településeken addig korlátlan hatalmú milícia (rendőrség), a hírhedt Securitate (titkosszolgálat) és a napokkal korábban is még a civilekre tüzelő katonaság tagjai az életükért futnak (szó szerint), és teszik, amit a túlélési ösztönük diktál. Az élelmesebbje seperc alatt a nép barátjává vedlik át, és a feldühödött civilekkel együtt hajtóvadászatra indul korábbi kollégái ellen, s részben erre hivatkozva hamarosan (bár sokszor csak ideig-óráig) az események alakítójává-ellenőrzőjévé is válik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.