Film

A purgatórium tüze

Tudor Giurgiu: Libertate ’89 – Nagyszeben

Kritika

Tudor Giurgiu az 1989-es romániai forradalom egy idehaza – de még Romániában is – kevéssé ismert fejezetét, a Nagyszebenben történteket dolgozza fel. A hajdani szász városban csaknem százan haltak meg 1989. december 21. után, rengetegen megsebesültek, és félezernyi embert hetekig tartottak fogva a helyi uszoda üres medencéjében, az elején ráadásul embertelen körülmények között.

A rendező alapos kutatómunkát végzett, nemcsak a fellelhető dokumentumokat olvasta el, de mélyinterjúkat készített a résztvevőkkel is, akik közül nem egynek az alakmása a filmben is megjelenik.

Az akkori romániai események megítélését odaát máig bizonytalanság lengi körül – jellemző, hogy sokan nem hajlandók forradalomnak nevezni annak ellenére sem, hogy 1989 decembere az új román köztársaság legitimációs alapja. Filmjében Giurgiu e bizonytalanság forrását igyekszik felmutatni – s ezt döntően sikerrel teszi. Az 1989 decemberében a várost – és az egész országot – pillanatok alatt eluraló zűrzavar a kulcsa mindennek. Az akkorra már jószerivel az alapélelmiszerektől is megfosztott lakosságból pillanatok alatt elemi erővel robban ki az addig el- és lefojtott düh, gyűlölet, az államhatalom ettől beijedt képviselői pedig ugyancsak pillanatok alatt a senki földjén találják magukat. Az egyes településeken addig korlátlan hatalmú milícia (rendőrség), a hírhedt Securitate (titkosszolgálat) és a napokkal korábban is még a civilekre tüzelő katonaság tagjai az életükért futnak (szó szerint), és teszik, amit a túlélési ösztönük diktál. Az élelmesebbje seperc alatt a nép barátjává vedlik át, és a feldühödött civilekkel együtt hajtóvadászatra indul korábbi kollégái ellen, s részben erre hivatkozva hamarosan (bár sokszor csak ideig-óráig) az események alakítójává-ellenőrzőjévé is válik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."