Nekrológ

Az utolsó európai filmcsillag

Film

Alain Delon (1935–2024)

Van egy jelenet Henri Verneuil 1963-ban készült Alvilági melódia (Mélodie en sous-sol) című filmjében. Nyitott tetejű tűzpiros sportkocsi halad kényelmesen a Croisette-en, Cannes-ban. Jobbra a tenger, balra a méregdrága szállodák, a volán mögött Alain Delon. Az egyik szállodából épp kilép egy bikinis nő, persze, hisz’ karnyújtásnyira a tenger, csak át kell vágnia a kijelölt gyalogátkelőhelyen, oly szép, lehetne akár manöken is. Rámosolyog az elsuhanó autóban bámészkodó, csinos fiúra, ő pedig mosolyogva visszainteget. A kép gyönyörű… és módfelett ironikus, tulajdonképpen egy karikatúra.

Bár a celluloidszalag, s különösen mindaz, amit rögzítenek rá (rögzítettek valaha is) romlandó, romlandóbb, mint a málna vagy a hal, mégis ez marad meg Alain Delonból. Ez a kép. Mert valójában mind megveszünk azért, ami elveszendő, s imádjuk a legtöbbet, ami széthull.

Ráadásul a képen minden hamis, a hős öltönyének utolsó cérnaszála, az autó, alkalmasint még a napsütés is (gondoljunk csak az eredeti címre). Delon valójában csóró bűnöző, nemrég két évet húzott le a sitten, 27 éves, munkája nincs, a szülei nyakán él, akik ezt napi rendszerességgel az orra alá dörgölik. „Szerencséjére” korábbi cellatársa egy igazi nehézfiú (Jean Gabin, ki más?) épp nekivág a nagy bulinak, kirabolni a Palm Beach kaszinót, a Riviéra e híres műintézményét (áll ma is, lehet még próbálkozni).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.