„Belmondó-párti vagyok” - Tahar Rahim színész

Film

Analfabéta, piti bűnözőből lett alvilági kiskirály A prófétában – azóta a filmvilág krémjével, Fatih Akinnal, Asghar Farhadival, Joaquin Phoenixszel forgat. A Szívvel-lélekkel című drámában decens kórházi alkalmazottat alakít. A francia színésszel telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: Nem hiányoznak az igazán gonosz figurák?

Tahar Rahim: De! Belebújni egy ilyen szerepbe olyan, mint gyereknek a játszótér. Három nagy kedvencem van az „olyan rossz, hogy az már jó” kategóriában. Az első nem is lehetne más, mint a teljesen őrült Joe Pesci a Nagymenőkből, de a Casinóban nyújtott játéka is példaértékű. Daniel Day-Lewis a Vérző olajban szintén ott van a legnagyobb gazemberek között. Ahogy Kevin Spacey is mint amerikai elnök a Kártyavárban.

false

MN: Egy valóban létező amerikai elnök nem olyan rég beutazási rendelettel sújtott hét muszlim többségű országot. Asghar Farhadi iráni filmrendező, akivel ön is forgatott, tiltakozásképpen nem jelent meg az Oscar-átadón. Jól tette, hogy nem ment el?

TR: Nagyon egyszerű az egész. Ha Trump holnap azzal jönne, hogy senkit sem akar az ön országából Amerikában látni, odautazna átvenni az Oscarját? Ugye, hogy nem! Amellett még alkotmányellenes is volt az egész.

MN: Ön algériai származású. Mennyire befogadó a francia filmipar az arab-francia színészekkel?

TR: Kénytelen az lenni, ha érdekli egy kicsit is a valóság. És a francia valóságot a fehérek és a feketék, a kínaiak, az arabok vagy a cigányok együtt alkotják. A helyzet, ahogy látom, javuló tendenciát mutat.

MN: Találkozott rasszizmussal a francia film­iparban?

TR: Nem, a filmiparban soha.

MN: És az utcán?

TR: Mostanában nem, tinédzserkoromban inkább.

MN: Mi volt a módja?

TR: Főleg szavak, csúnya szavak.

MN: A Szamba című filmben illegális bevándorlóként menekül a rendőrök elől a párizsi háztetőkön. Engedték kaszkadőr nélkül felmenni a magasba?

TR: Amennyire csak lehet, szeretek mindent magam elvégezni, de a biztonsági előírások eléggé szűkre szabják a lehetőségeimet. Egyszer egy lassan vánszorgó vonatról akartam leugrani, de hiába könyörögtem, hogy magam ugorhassak, hallani sem akartak róla a producerek. Bezzeg Belmondo a fénykorában mennyi mindent maga csinálhatott! Nagy korszaka volt ez a francia akciófilmeknek.

false

MN: Belmondo és Alain Delon uralták ezt a korszakot. Kihez húz a szíve?

TR: Belmondo-párti vagyok. A Majom a télben a kedvenc Belmondo-filmem. Jean Gabin is remek benne, de hát miben nem az?!

MN: Gabinnel szemben is elfogult?

TR: Egyike az örök nagy kedvenceimnek. Csak úgy áradt belőle a természetesség, a flasztervilág és ő összetartoztak. Leesett az állam, amikor először láttam Marcel Carné filmjében, a Mire megvirradban. Ahogy beszélt, ahogy mozgott, az egésznek valami utánozhatatlan ritmusa van. Nézze csak meg Gabin és egy másik nagyon nagy francia színész, a nála jó húsz évvel idősebb Jules Berry közös jeleneteit! Két külön világ, két színészgeneráció nagy találkozása. Bivalyerős pillanatok. Imádom a harmincas éveket, ezt a csodás fekete-fehér, filmes világot. Nézze csak meg, milyen kalapokat hordtak a színészek, a cipőkről már nem is beszélve! Lehet, hogy a nosztalgia beszél belőlem, de vállalom. Elismerem ugyan Renoir filmjének, A nagy ábrándnak a nagyságát, az talán minden idők egyik legnagyobb filmje, de az én kedvencem ezekből az évekből a Mire megvirrad.

MN: Még meg sem született, amikor Gabin meghalt. Az idoljai közül sikerült azért valakivel összefutnia?

TR: Dustin Hoffmanhoz például volt szerencsém. Egy, de az is lehet, hogy két percet beszélgettünk. És DiCaprióval is találkoztam. Az sem volt rossz. Hoffman arról mesélt, hogy mi mindennel kellett megküzdenie, amikor a Diploma előtt című filmmel befutott, a semmiből egyszerre csak sztárrá vált.

false

MN: Ami Hoffmannak a Diploma előtt volt, az önnek Jacques Audiard börtönfilmje, A próféta. Felkészülés gyanánt felkeresett egy-két keményebb büntetőintézetet?

TR: Lehet, hogy be sem engedtek volna, nem is nagyon ambicionáltam a dolgot. Az általam játszott fiú életében először kerül ilyen helyre, gondoltam, a legjobb, ha én sem tudok előre semmit. Hajléktalanokkal lógtam inkább, mivel a srác is hajléktalan. Sokat jártam az utcákat, igyekeztem belelátni a világukba.

MN: Az utcán is éjszakázott?

TR: Reggelig nem maradtam, de éjszakába nyúló előtanulmányok voltak ezek. Ehhez képest a Szívvel-lélekkel semmiség volt: a forgatás előtt egy hónapot töltöttem el egy kórházban.

A Szívvel-lélekkel című film kritikája a múlt heti lapszámunkban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.