Film

Boszorkányvadászok

Film

Grimm-meséből horrorfilmet csinálni nem nagy ötlet, olvassunk csak bele valamelyikbe: gyerekeket sütögető boszorkány, lábukat kisebbre vágó mostohatestvérek vagy éppen Hófehérke, akinek a szívét és a máját akarná megfőzetni a gonosz királynő. Csupa vér és gyilok, ami alig is tűnik fel az esti mesélésnél, de a 3D mozivásznon mégis egyre többen igyekeznek meglovagolni ezt a tündérmesei önellentmondást. Mint most Tommy Wirkola rendezésében a Jancsi és Juliska felnőtt verziója, bár a magyar címből ügyesen kihagyták nevezetteket.

A film ott kezdődik, ahol a mese abbamarad: Jancsi és Juliska már gyerekkora óta űzik az ipart, jó hírű, sőt rajongott szakelemként járnak faluról falura a német középkorban, autogramot osztogatnak, és meggyilkolják, akit kell. Így kerülnek szembe egy csapat gyerekeket elrabló banyával, ám innentől fogva oda a nagy történet: anakronizmusok hada, modernre kalibrált képvilág, nagy csatajelenetek és némi vérengzés tölti ki a hátralévő időt. Ám ez csak arra elég, hogy a végéig találgassuk: paródiát látunk, vagy ezt komolyan egy ijesztő szupermozinak szánták? Ha az előbbi nyer, szórakozhatunk: Juliska emancipáltan rohangál lőfegyvereivel és kurblis defibrillátorával (tényleg!), Jancsi a gyerekkorában elfogyasztott mézeskalácsháztól cukorbeteg lett (mi sem egyértelműbb), így inzulininjekciózza magát a hősködés megfelelő pillanataiban. De a klisék nincsenek eléggé kifordítva ahhoz, hogy megnyugodjunk. Sokkal inkább valamiféle családi horror ez: Van Helsing és a Grimm testvérek násza az Alkonyatban.

Forgalmazza a UIP-Duna Film


Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.