Film

Boszorkányvadászok

Film

Grimm-meséből horrorfilmet csinálni nem nagy ötlet, olvassunk csak bele valamelyikbe: gyerekeket sütögető boszorkány, lábukat kisebbre vágó mostohatestvérek vagy éppen Hófehérke, akinek a szívét és a máját akarná megfőzetni a gonosz királynő. Csupa vér és gyilok, ami alig is tűnik fel az esti mesélésnél, de a 3D mozivásznon mégis egyre többen igyekeznek meglovagolni ezt a tündérmesei önellentmondást. Mint most Tommy Wirkola rendezésében a Jancsi és Juliska felnőtt verziója, bár a magyar címből ügyesen kihagyták nevezetteket.

A film ott kezdődik, ahol a mese abbamarad: Jancsi és Juliska már gyerekkora óta űzik az ipart, jó hírű, sőt rajongott szakelemként járnak faluról falura a német középkorban, autogramot osztogatnak, és meggyilkolják, akit kell. Így kerülnek szembe egy csapat gyerekeket elrabló banyával, ám innentől fogva oda a nagy történet: anakronizmusok hada, modernre kalibrált képvilág, nagy csatajelenetek és némi vérengzés tölti ki a hátralévő időt. Ám ez csak arra elég, hogy a végéig találgassuk: paródiát látunk, vagy ezt komolyan egy ijesztő szupermozinak szánták? Ha az előbbi nyer, szórakozhatunk: Juliska emancipáltan rohangál lőfegyvereivel és kurblis defibrillátorával (tényleg!), Jancsi a gyerekkorában elfogyasztott mézeskalácsháztól cukorbeteg lett (mi sem egyértelműbb), így inzulininjekciózza magát a hősködés megfelelő pillanataiban. De a klisék nincsenek eléggé kifordítva ahhoz, hogy megnyugodjunk. Sokkal inkább valamiféle családi horror ez: Van Helsing és a Grimm testvérek násza az Alkonyatban.

Forgalmazza a UIP-Duna Film


Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”