Film

Cop Mortem

  • Sepsi László
  • 2017. január 1.

Film

A hazai zsánerfilmnek egy lehetősége van: ha olyat kínál, amit az importmoziktól nem kaphat meg a közönség, vagy­is a ráismerés és az otthonosság örömét. Az író-rendező-vágó-producer Kovalik József szerelemprojektje mégsem akarja a közeghez igazítani a Reagan-éra zsarufilmjeiből kölcsönvett formulát, így a Cop Mortem nosztalgiától fűtött imitáció marad, és képtelen elérni azt a fordulatszámot, ami a Feláldozhatóktól a The Guestig élvezhetővé tette a nyolcvanas évek bűvkörében fogant retrómozikat.

A magyar filmgyártásban a szűk büdzsé miatt találkozhatunk a trashfilmre jellemző eljárásokkal, Kovalik filmjét mégsem a költségvetés kényszermegoldásai véreztetik ki, hanem a fanatikus ragaszkodás a megidézett műfaj harminc évvel ezelőtti formájához. A filmbeli Budapesten sátánista szekták, motoros bandák és bűnözői lángelmék élik keleti harcművészetekkel fűszerezett mindennapjaikat anélkül, hogy mindez a VICO-kazettákra irányuló nosztalgián kívül bármilyen módon egységes vízióba szerveződne. A Cop Mortem lokális identitását kiemelő gesztusok – a rendőrfőnök például magyar versekből idézget – különösebb feltűnés nélkül fakulnak bele a kétórás játékidő nagy részét kitöltő párbeszédáradatba. A Cop Mortem akkor vesz némi lendületet, amikor a teszetosza krimiszál helyett végre előrántják az aknavetőket. Illeszkedve a cím kellemetlen szójátékához, a Cop Mortem valóban olyan, mintha a készítők egy harminc éve kimúlt tradíció hullájával kezdtek volna játszadozni, de felhőtlen danse macabre helyett végül csak tanácstalanul böködik a tetemet.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”