Film

Tapló Télapó 2.

  • - kg -
  • 2017. január 1.

Film

„Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba” – mondta egy bölcs görögsalátával a kézben egy Oscar-gála utáni állófogadáson, de senki sem figyelt rá, megszokták már, hogy bolondságokat motyog. De hol vagyunk már a vizektől! A Tapló Télapó folytatásával egy másik ősi bölcsesség, a „kétszer ugyanabba a hányásba nem lépsz” is megdőlni látszik. Ne szépítsük: Billy Bob Thornton másodszor is belelépett. És még csak nem is halkan lépett bele, mint ahogy Karinthy írta, hanem pofázva, grimaszolva. Nincs unalmasabb a tavalyi hányásnál, ez viszont nem mai bölcsesség, hanem a hányós-heremutogatós vígjátékok (lásd Tapló Télapó 1–2.) főszabálya. Nem a műfajjal van bajunk, csak azzal, hogy a hányástól a heremutogatásig vezető úton legfeljebb akkor élénkülnek fel a szereplők, ha alkalmuk adódik alantas gecinek szólítani a másikat. És gyakran adódik is, a kelleténél többször, hiszen az első látásra világos, hogy a szereplők többsége valóban alantas geci, minek erre ennyi szót pazarolni. Elkésett produkcióról van szó, hiszen a geci szó már nem az a tiltott gyümölcs, mint ami volt, a G-nap óta boldog-boldogtalan fennhangon ízlelgeti, de persze csak keveseknek áll jól. Tényleg, mintha a nagy forgatókönyvíró, Simicska Lajos is bedolgozott volna a filmbe, ámbár sehol egy olyan nagyszerű fordulat, mint amit Lajos a G-napon produkált. Az, hogy Billy Bob, a címzetes főgeci Télapónak van öltözve, már az első részben megvolt, egyedül tán az újdonság, ahogy Kathy Bates magához ragad egy dildót. Ilyen gyermeki örömmel legutóbb az Oscarját tartotta a kezében.

A Freeman Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.