Film

Tapló Télapó 2.

  • - kg -
  • 2017. január 1.

Film

„Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba” – mondta egy bölcs görögsalátával a kézben egy Oscar-gála utáni állófogadáson, de senki sem figyelt rá, megszokták már, hogy bolondságokat motyog. De hol vagyunk már a vizektől! A Tapló Télapó folytatásával egy másik ősi bölcsesség, a „kétszer ugyanabba a hányásba nem lépsz” is megdőlni látszik. Ne szépítsük: Billy Bob Thornton másodszor is belelépett. És még csak nem is halkan lépett bele, mint ahogy Karinthy írta, hanem pofázva, grimaszolva. Nincs unalmasabb a tavalyi hányásnál, ez viszont nem mai bölcsesség, hanem a hányós-heremutogatós vígjátékok (lásd Tapló Télapó 1–2.) főszabálya. Nem a műfajjal van bajunk, csak azzal, hogy a hányástól a heremutogatásig vezető úton legfeljebb akkor élénkülnek fel a szereplők, ha alkalmuk adódik alantas gecinek szólítani a másikat. És gyakran adódik is, a kelleténél többször, hiszen az első látásra világos, hogy a szereplők többsége valóban alantas geci, minek erre ennyi szót pazarolni. Elkésett produkcióról van szó, hiszen a geci szó már nem az a tiltott gyümölcs, mint ami volt, a G-nap óta boldog-boldogtalan fennhangon ízlelgeti, de persze csak keveseknek áll jól. Tényleg, mintha a nagy forgatókönyvíró, Simicska Lajos is bedolgozott volna a filmbe, ámbár sehol egy olyan nagyszerű fordulat, mint amit Lajos a G-napon produkált. Az, hogy Billy Bob, a címzetes főgeci Télapónak van öltözve, már az első részben megvolt, egyedül tán az újdonság, ahogy Kathy Bates magához ragad egy dildót. Ilyen gyermeki örömmel legutóbb az Oscarját tartotta a kezében.

A Freeman Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”