East Side Stories

  • 2012. február 10.

Film

Ritka az olyan szkeccsfilm, aminek minden epizódja emlékezetes.

A híres ROGOPAG-ból is csak PAsolini remeklése, A túró mond ma is valamit a filmrajongóknak, pedig ROssellini, GOdard s egy Gregoretti nevű rendező is hozzátette a magáét - de hogy mit?

Alighanem hasonló sorsra jut majd a mérsékelten szellemes című magyar kvartett is. Pedig sok szép igyekezet és ügyes megoldás van ebben a kortárs magyar írók műveiből készült tévésorozatból mozifilmmé turbózott négyesben. Bollók Csaba (Balázs Attila írásai nyomán született) történelmi játéka nemcsak a balkáni "helyzetre" reflektál, különböző szituációkban (1914, 1971, 2006) ugyanazon szereplőket mozgatva, hanem formailag is az adott időpontokra jellemző mozgóképes referenciákat alkalmaz. De a kisfilm inkább koncepció, mint élmény. A Tar Sándorból dolgozó Hajdu Szabolcs kallódó, munkanélküli hősei más filmekben is bevált dramaturgia és formai megoldások segítségével tudatják velünk, milyen szomorú, milyen pusztító dolog fölöslegesnek lenni. Fölösleges ember a Spiró György-novella alapján filmmé fogalmazott Török Ferenc-epizód hőse, a Csomós Mari által minimalista eszközökkel megformált kisnyugdíjas is. A cselekmény mintegy mellékesen zajlik le az ő mindenen túlról néző tekintete előtt. Ez a tekintet maga a film. Értékes, érdekes darabok mind.

De a négyesre mégis a pályakezdő Bodzsár Márk kisfilmje miatt fogunk emlékezni, az valódi remeklés. Zoltán Gábor írásának abszurd stílusához a fiatal rendező megtalálta az adekvát képeket (a szintén friss diplomás Reich Dániel operatőr hideg kékjei, zöldjei, kontúros, kemény fényei tárják fel a saját versenyfüggő univerzumában kerengő menedzser belső világát), s pazar jutalomjátékot biztosított Rába Rolandnak, aki a főszerepben egyszerre megdöbbentően hülye és éles eszű, nevetséges és félelmetes, s a győzelemért szó szerint mindenre képes.

A Vertigo Média bemutatója

Neked ajánljuk