Tévésorozat

Egy sima fordítás

Terápia

  • - izs -
  • 2012. november 4.

Film

Kicsit félve ülök le a tévé elé - az HBO ritkán nyúl mellé sorozatok terén, de a korábbi (és eleddig az egyetlen) magyar szériája, a meglehetősen haloványra sikeredett Társas játék után ki tudja, mit hoznak ki egy olyan produkcióból, aminek minden epizódja egyetlen szobában, két (párterápia esetén három) ember részvételével játszódik, és bárminemű akciót nélkülöz - már amennyiben a szájtépést és lélekboncolgatást nem tekintjük akciónak persze. Hamar kiderül, hogy nincs mitől félni: a Terápia hosszú idő óta a legjobban sikerült honi tévés (és nem mellékesen filmes) vállalkozás, ami megkíméli nézőjét a magyar produkciók túlnyomó többségéből áradó bénázás és véletlenszerűség érzetétől, az "ahogy esik, úgy puffan" alapú munkarend benyomásától. Végre úgy találkozhatunk remek színészi alakításokkal, hogy nem kell közben sajnálnunk őket a szájukba adott suta dialógok, a mögöttük széteső díszlet vagy a mérhetetlenül kínos dramaturgiai bakik miatt, hisz' minden vérprofin működik körülöttük - tiszta Hollywood.


És valóban: az eredetileg izraeli, majd az amerikaiak által újrahasznosított, a tengerentúlon In Treatment címen futott sorozatot a figuráktól kezdve a sztorin és a díszleten át az utolsó szögig lekopírozta a magyar stáb. Ez persze nem baj, bár miután tényleg szó szerint ugyanaz hangzik el a hazai epizódokban, mint az amerikaiakban (ez alól egyedül a Nagy Ervin által amúgy zseniálisan játszott arrogáns seggfej esete kivétel, aki a tengerentúlon is egy arrogáns seggfej, de ott vadászpilóta, nálunk meg cégvezető), kicsit furcsa, hogy nem egy fordítót, hanem több forgatókönyvírót is feltüntetnek a stáblistán. A nagyon nem magyar és így kissé mesterkéltnek ható díszletet (a tágas, ízlésesen összeválogatott bútorokkal és roskadozó könyvespolcokkal felszerelt nappali bármelyik WA-filmben megállná a helyét, mint a tipikus manhattani neurotikus otthona) egyértelműen a jobbnál jobb alakítások töltik meg élettel, és teszik kifejezetten izgalmas hellyé. Mácsai Pál egyszerre szimpatikus és elveszett pszichológusa pedig simán lenyomja az amerikai változat főszereplőjét, a szexisen gondterhelt entellektüelek megformálásában szintén nem kispályás Gabriel Byrne-t.

Október 22-től az HBO műsorán


Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.