Tévésorozat

Egy sima fordítás

Terápia

  • - izs -
  • 2012. november 4.

Film

Kicsit félve ülök le a tévé elé - az HBO ritkán nyúl mellé sorozatok terén, de a korábbi (és eleddig az egyetlen) magyar szériája, a meglehetősen haloványra sikeredett Társas játék után ki tudja, mit hoznak ki egy olyan produkcióból, aminek minden epizódja egyetlen szobában, két (párterápia esetén három) ember részvételével játszódik, és bárminemű akciót nélkülöz - már amennyiben a szájtépést és lélekboncolgatást nem tekintjük akciónak persze. Hamar kiderül, hogy nincs mitől félni: a Terápia hosszú idő óta a legjobban sikerült honi tévés (és nem mellékesen filmes) vállalkozás, ami megkíméli nézőjét a magyar produkciók túlnyomó többségéből áradó bénázás és véletlenszerűség érzetétől, az "ahogy esik, úgy puffan" alapú munkarend benyomásától. Végre úgy találkozhatunk remek színészi alakításokkal, hogy nem kell közben sajnálnunk őket a szájukba adott suta dialógok, a mögöttük széteső díszlet vagy a mérhetetlenül kínos dramaturgiai bakik miatt, hisz' minden vérprofin működik körülöttük - tiszta Hollywood.


És valóban: az eredetileg izraeli, majd az amerikaiak által újrahasznosított, a tengerentúlon In Treatment címen futott sorozatot a figuráktól kezdve a sztorin és a díszleten át az utolsó szögig lekopírozta a magyar stáb. Ez persze nem baj, bár miután tényleg szó szerint ugyanaz hangzik el a hazai epizódokban, mint az amerikaiakban (ez alól egyedül a Nagy Ervin által amúgy zseniálisan játszott arrogáns seggfej esete kivétel, aki a tengerentúlon is egy arrogáns seggfej, de ott vadászpilóta, nálunk meg cégvezető), kicsit furcsa, hogy nem egy fordítót, hanem több forgatókönyvírót is feltüntetnek a stáblistán. A nagyon nem magyar és így kissé mesterkéltnek ható díszletet (a tágas, ízlésesen összeválogatott bútorokkal és roskadozó könyvespolcokkal felszerelt nappali bármelyik WA-filmben megállná a helyét, mint a tipikus manhattani neurotikus otthona) egyértelműen a jobbnál jobb alakítások töltik meg élettel, és teszik kifejezetten izgalmas hellyé. Mácsai Pál egyszerre szimpatikus és elveszett pszichológusa pedig simán lenyomja az amerikai változat főszereplőjét, a szexisen gondterhelt entellektüelek megformálásában szintén nem kispályás Gabriel Byrne-t.

Október 22-től az HBO műsorán


Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.