Tévésorozat

Egy sima fordítás

Terápia

  • - izs -
  • 2012. november 4.

Film

Kicsit félve ülök le a tévé elé - az HBO ritkán nyúl mellé sorozatok terén, de a korábbi (és eleddig az egyetlen) magyar szériája, a meglehetősen haloványra sikeredett Társas játék után ki tudja, mit hoznak ki egy olyan produkcióból, aminek minden epizódja egyetlen szobában, két (párterápia esetén három) ember részvételével játszódik, és bárminemű akciót nélkülöz - már amennyiben a szájtépést és lélekboncolgatást nem tekintjük akciónak persze. Hamar kiderül, hogy nincs mitől félni: a Terápia hosszú idő óta a legjobban sikerült honi tévés (és nem mellékesen filmes) vállalkozás, ami megkíméli nézőjét a magyar produkciók túlnyomó többségéből áradó bénázás és véletlenszerűség érzetétől, az "ahogy esik, úgy puffan" alapú munkarend benyomásától. Végre úgy találkozhatunk remek színészi alakításokkal, hogy nem kell közben sajnálnunk őket a szájukba adott suta dialógok, a mögöttük széteső díszlet vagy a mérhetetlenül kínos dramaturgiai bakik miatt, hisz' minden vérprofin működik körülöttük - tiszta Hollywood.


És valóban: az eredetileg izraeli, majd az amerikaiak által újrahasznosított, a tengerentúlon In Treatment címen futott sorozatot a figuráktól kezdve a sztorin és a díszleten át az utolsó szögig lekopírozta a magyar stáb. Ez persze nem baj, bár miután tényleg szó szerint ugyanaz hangzik el a hazai epizódokban, mint az amerikaiakban (ez alól egyedül a Nagy Ervin által amúgy zseniálisan játszott arrogáns seggfej esete kivétel, aki a tengerentúlon is egy arrogáns seggfej, de ott vadászpilóta, nálunk meg cégvezető), kicsit furcsa, hogy nem egy fordítót, hanem több forgatókönyvírót is feltüntetnek a stáblistán. A nagyon nem magyar és így kissé mesterkéltnek ható díszletet (a tágas, ízlésesen összeválogatott bútorokkal és roskadozó könyvespolcokkal felszerelt nappali bármelyik WA-filmben megállná a helyét, mint a tipikus manhattani neurotikus otthona) egyértelműen a jobbnál jobb alakítások töltik meg élettel, és teszik kifejezetten izgalmas hellyé. Mácsai Pál egyszerre szimpatikus és elveszett pszichológusa pedig simán lenyomja az amerikai változat főszereplőjét, a szexisen gondterhelt entellektüelek megformálásában szintén nem kispályás Gabriel Byrne-t.

Október 22-től az HBO műsorán


Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”