Tévésorozat

Egy sima fordítás

Terápia

  • - izs -
  • 2012. november 4.

Film

Kicsit félve ülök le a tévé elé - az HBO ritkán nyúl mellé sorozatok terén, de a korábbi (és eleddig az egyetlen) magyar szériája, a meglehetősen haloványra sikeredett Társas játék után ki tudja, mit hoznak ki egy olyan produkcióból, aminek minden epizódja egyetlen szobában, két (párterápia esetén három) ember részvételével játszódik, és bárminemű akciót nélkülöz - már amennyiben a szájtépést és lélekboncolgatást nem tekintjük akciónak persze. Hamar kiderül, hogy nincs mitől félni: a Terápia hosszú idő óta a legjobban sikerült honi tévés (és nem mellékesen filmes) vállalkozás, ami megkíméli nézőjét a magyar produkciók túlnyomó többségéből áradó bénázás és véletlenszerűség érzetétől, az "ahogy esik, úgy puffan" alapú munkarend benyomásától. Végre úgy találkozhatunk remek színészi alakításokkal, hogy nem kell közben sajnálnunk őket a szájukba adott suta dialógok, a mögöttük széteső díszlet vagy a mérhetetlenül kínos dramaturgiai bakik miatt, hisz' minden vérprofin működik körülöttük - tiszta Hollywood.


És valóban: az eredetileg izraeli, majd az amerikaiak által újrahasznosított, a tengerentúlon In Treatment címen futott sorozatot a figuráktól kezdve a sztorin és a díszleten át az utolsó szögig lekopírozta a magyar stáb. Ez persze nem baj, bár miután tényleg szó szerint ugyanaz hangzik el a hazai epizódokban, mint az amerikaiakban (ez alól egyedül a Nagy Ervin által amúgy zseniálisan játszott arrogáns seggfej esete kivétel, aki a tengerentúlon is egy arrogáns seggfej, de ott vadászpilóta, nálunk meg cégvezető), kicsit furcsa, hogy nem egy fordítót, hanem több forgatókönyvírót is feltüntetnek a stáblistán. A nagyon nem magyar és így kissé mesterkéltnek ható díszletet (a tágas, ízlésesen összeválogatott bútorokkal és roskadozó könyvespolcokkal felszerelt nappali bármelyik WA-filmben megállná a helyét, mint a tipikus manhattani neurotikus otthona) egyértelműen a jobbnál jobb alakítások töltik meg élettel, és teszik kifejezetten izgalmas hellyé. Mácsai Pál egyszerre szimpatikus és elveszett pszichológusa pedig simán lenyomja az amerikai változat főszereplőjét, a szexisen gondterhelt entellektüelek megformálásában szintén nem kispályás Gabriel Byrne-t.

Október 22-től az HBO műsorán


Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.