Interjú

„Egyszerűen nem gyilkos”

John Hoffman forgatókönyvíró, producer

  • Vida Virág
  • 2022. július 6.

Film

A Steve Martin, Selena Gomez és Martin Short főszereplésével készült Gyilkos a házban című amerikai bűnügyi vígjátéksorozat showrunnerével Los Angelesben beszélgettünk az alkotás folyamatáról, inspirációkról, személyes élményekről.

Magyar Narancs: A híres komikussal, Steve Martinnal közösen hozták tető alá a Gyilkos a házbant, így a sorozat jellegzetes humora gyakorlatilag garantált. Viszont maga az alaptéma borús – gyilkosságsorozat egy New York-i lakóházban. Hogyan lehet működőképessé tenni egy tragikomédiát?

John Hoffman: A legnagyobb kihívás valóban az egyensúly megtalálása volt. De a leg­tragikusabb élethelyzetekben is gyógyító lehet, ha a humor átveszi az irányítást. Ha nagyon figyelünk, megláthatjuk, hogy még a legkiélezettebb, legkilátástalanabb helyzetekben is vannak nevetséges pillanatok. Mi ezeket a pillanatokat igyekeztünk megragadni. Szerintem a humor a leghatékonyabb eszköz arra, hogy bármilyen helyzetben összekapcsoljon embe­reket. S persze az az élmény, hogy mi még itt vagyunk és élünk. A szívverés egy nagyon komoly összetartó kapocs közöttünk.

MN: Úgy tudom, hogy a történetet személyes érintettség inspirálta. Önnel történt valami, ami végül a történet fő szála lett…

JH: Valójában két gondolat ért össze. Steve Martin ötlete volt az alap, szeretett volna egy sok misztériumon alapuló fekete komédiát készíteni. Találkoztam vele és átbeszéltük, hogyan lehet egy klasszikus műfajt modernné tenni. A megbeszélések közel egy évig tartottak, és ez idő alatt az életemben történt egy szomorú és furcsa tragédia, amely egészen közel hozta hozzám a sorozat alapötletét… A való élet történései hátborzongatóan rezonáltak a tervezett forgatókönyvvel. Egy kedves barátomat – akivel együtt nőttem fel és testvéremként szerettem, de időközben elvesztettük a kapcsolatot egymással – egy lakásban holtan találták egy másik holttesttel együtt. A rendőrség azt állapította meg, hogy ő volt az, aki lelőtte a másik személyt, majd magával is végzett. Én azonban – bár régen nem találkoztunk már – úgy éreztem, hogy valami nem áll össze ebben a történetben, és utánamentem a dolgoknak.

MN: Azt mondta, hogy már régen nem találkoztak, mégis miért kavarta fel ennyire a történet és miért érezte, hogy önnek is nyomozásba kell fognia?

JH: Fiatalkorunk óta ismertük egymást, és biztos voltam abban, hogy a barátom nem lett volna képes senkit megölni, sőt önmagában sem tett volna kárt. Két gyermeket hagyott maga után és tudtam, hogy egyszerűen nem gyilkos. Úgyhogy megszállottá váltam a nyomozásban. Odarepültem a városba, ahol élt, találkoztam a családjával, és magánúton folytattam a nyomozást. A történet vége nem igazán kielégítő, de végül a rendőrség alaposabb vizsgálata után kiderült, hogy valóban nem a barátom volt a tettes, ő az áldozat volt. Őt ölték meg és a másik személy lett öngyilkos. Számomra valamiféle megnyugvást hozott a végeredmény, mert azt mondhattam: „Mindig is tudtam, hogy ő nem tett volna ilyet.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.