Interjú

„Egyszerűen nem gyilkos”

John Hoffman forgatókönyvíró, producer

  • Vida Virág
  • 2022. július 6.

Film

A Steve Martin, Selena Gomez és Martin Short főszereplésével készült Gyilkos a házban című amerikai bűnügyi vígjátéksorozat showrunnerével Los Angelesben beszélgettünk az alkotás folyamatáról, inspirációkról, személyes élményekről.

Magyar Narancs: A híres komikussal, Steve Martinnal közösen hozták tető alá a Gyilkos a házbant, így a sorozat jellegzetes humora gyakorlatilag garantált. Viszont maga az alaptéma borús – gyilkosságsorozat egy New York-i lakóházban. Hogyan lehet működőképessé tenni egy tragikomédiát?

John Hoffman: A legnagyobb kihívás valóban az egyensúly megtalálása volt. De a leg­tragikusabb élethelyzetekben is gyógyító lehet, ha a humor átveszi az irányítást. Ha nagyon figyelünk, megláthatjuk, hogy még a legkiélezettebb, legkilátástalanabb helyzetekben is vannak nevetséges pillanatok. Mi ezeket a pillanatokat igyekeztünk megragadni. Szerintem a humor a leghatékonyabb eszköz arra, hogy bármilyen helyzetben összekapcsoljon embe­reket. S persze az az élmény, hogy mi még itt vagyunk és élünk. A szívverés egy nagyon komoly összetartó kapocs közöttünk.

MN: Úgy tudom, hogy a történetet személyes érintettség inspirálta. Önnel történt valami, ami végül a történet fő szála lett…

JH: Valójában két gondolat ért össze. Steve Martin ötlete volt az alap, szeretett volna egy sok misztériumon alapuló fekete komédiát készíteni. Találkoztam vele és átbeszéltük, hogyan lehet egy klasszikus műfajt modernné tenni. A megbeszélések közel egy évig tartottak, és ez idő alatt az életemben történt egy szomorú és furcsa tragédia, amely egészen közel hozta hozzám a sorozat alapötletét… A való élet történései hátborzongatóan rezonáltak a tervezett forgatókönyvvel. Egy kedves barátomat – akivel együtt nőttem fel és testvéremként szerettem, de időközben elvesztettük a kapcsolatot egymással – egy lakásban holtan találták egy másik holttesttel együtt. A rendőrség azt állapította meg, hogy ő volt az, aki lelőtte a másik személyt, majd magával is végzett. Én azonban – bár régen nem találkoztunk már – úgy éreztem, hogy valami nem áll össze ebben a történetben, és utánamentem a dolgoknak.

MN: Azt mondta, hogy már régen nem találkoztak, mégis miért kavarta fel ennyire a történet és miért érezte, hogy önnek is nyomozásba kell fognia?

JH: Fiatalkorunk óta ismertük egymást, és biztos voltam abban, hogy a barátom nem lett volna képes senkit megölni, sőt önmagában sem tett volna kárt. Két gyermeket hagyott maga után és tudtam, hogy egyszerűen nem gyilkos. Úgyhogy megszállottá váltam a nyomozásban. Odarepültem a városba, ahol élt, találkoztam a családjával, és magánúton folytattam a nyomozást. A történet vége nem igazán kielégítő, de végül a rendőrség alaposabb vizsgálata után kiderült, hogy valóban nem a barátom volt a tettes, ő az áldozat volt. Őt ölték meg és a másik személy lett öngyilkos. Számomra valamiféle megnyugvást hozott a végeredmény, mert azt mondhattam: „Mindig is tudtam, hogy ő nem tett volna ilyet.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.