Interjú

„Együtt a monszun közepén”

Miklós Ádám filmrendező

Film

A múlt héten került a mozikba Mélypont érzés című dokumentumfilmje, ennek kapcsán beszélgettünk a sziklamászás terápiás hatásairól, a dokumentumfilm-készítés etikai kérdéseiről, s arról is, hogy szeretne-e nagyjátékfilmet is forgatni.

Magyar Narancs: A Mélypont érzés a szerfüggőségről szól, te hogyan kapcsolódsz ehhez a témához?

Miklós Ádám: A kapcsolódási pontom a sziklamászás, amely akkor jött be az életembe, amikor lelkileg nem voltam túl jól. Új dolgokat tanultam magamról, a jelenben tudtam lenni, és megtapasztaltam a félelmet. A fal letükrözi, hogy milyen lelkiállapotban vagy. A szerfüggőséghez pedig úgy jutottam el, hogy pont abban az időben jött ki egy cikk, amely szerint a sziklamászást terápiás céllal is alkalmazzák.

MN: A Megálló csoport az egyetlen Magyarországon, ahol a sziklamászáshoz kötik a felépülést?

MÁ: Nem az egyetlen. Először Petke Zsolt addiktológust, pszichiátert találtuk meg, ő ajánlotta a Megállót is. Magyarországon a Megálló honosította meg a sziklamászás terápiás célú alkalmazását.

MN: Úgy tapasztaltátok, hogy a sziklamászás valóban segít ezeknek az embereknek?

MÁ: Filmesként nem tudtuk, hogy mi fog történni, volt olyan, amikor csak másztak, azon kívül semmi. Pár hónap után következett el a fordulópont, tulajdonképpen egy csoda, amikor megláttuk, hogy ennek mi az értelme. A lány, akit végigkövettünk, egyszer csak lement a sziklafalról és befutott az erdőbe, ott fogalmazta meg, hogy ez miért működik, hogy a mászás egy tükör, és mindenkinek azt adja vissza, amiben éppen van. Ez szép szimbolikát kölcsönöz az egésznek.

MN: Hogyan választottad ki a főszereplőket; egyáltalán te választottad, vagy inkább ők mutattak hajlandóságot?

MÁ: Nehéz rájuk szereplőkként gondolni, mert barátságok alakultak közben, de úgy mentünk bele a forgatásba, hogy nem tudtuk, kik lesznek benne. Részese lettem a terápiának, be kellett járnom a csoportokra, ültem a körben, és meg kellett osztanom magamról dolgokat, így engedték csak meg, hogy forgassak. Az elején azt kérték, hogy ne kamerával jöjjek, úgyhogy beültem kamera nélkül. A két főszereplő gyorsan a radaromba került, és kialakult a kémia, mert ez mégiscsak arról szól, hogy bele kell szeretned a szereplőkbe, emberi kapcsolatokat kell kialakítani, és azt éreztem, hogy velük tudunk egymáshoz kapcsolódni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.