Interjú

„Együtt a monszun közepén”

Miklós Ádám filmrendező

Film

A múlt héten került a mozikba Mélypont érzés című dokumentumfilmje, ennek kapcsán beszélgettünk a sziklamászás terápiás hatásairól, a dokumentumfilm-készítés etikai kérdéseiről, s arról is, hogy szeretne-e nagyjátékfilmet is forgatni.

Magyar Narancs: A Mélypont érzés a szerfüggőségről szól, te hogyan kapcsolódsz ehhez a témához?

Miklós Ádám: A kapcsolódási pontom a sziklamászás, amely akkor jött be az életembe, amikor lelkileg nem voltam túl jól. Új dolgokat tanultam magamról, a jelenben tudtam lenni, és megtapasztaltam a félelmet. A fal letükrözi, hogy milyen lelkiállapotban vagy. A szerfüggőséghez pedig úgy jutottam el, hogy pont abban az időben jött ki egy cikk, amely szerint a sziklamászást terápiás céllal is alkalmazzák.

MN: A Megálló csoport az egyetlen Magyarországon, ahol a sziklamászáshoz kötik a felépülést?

MÁ: Nem az egyetlen. Először Petke Zsolt addiktológust, pszichiátert találtuk meg, ő ajánlotta a Megállót is. Magyarországon a Megálló honosította meg a sziklamászás terápiás célú alkalmazását.

MN: Úgy tapasztaltátok, hogy a sziklamászás valóban segít ezeknek az embereknek?

MÁ: Filmesként nem tudtuk, hogy mi fog történni, volt olyan, amikor csak másztak, azon kívül semmi. Pár hónap után következett el a fordulópont, tulajdonképpen egy csoda, amikor megláttuk, hogy ennek mi az értelme. A lány, akit végigkövettünk, egyszer csak lement a sziklafalról és befutott az erdőbe, ott fogalmazta meg, hogy ez miért működik, hogy a mászás egy tükör, és mindenkinek azt adja vissza, amiben éppen van. Ez szép szimbolikát kölcsönöz az egésznek.

MN: Hogyan választottad ki a főszereplőket; egyáltalán te választottad, vagy inkább ők mutattak hajlandóságot?

MÁ: Nehéz rájuk szereplőkként gondolni, mert barátságok alakultak közben, de úgy mentünk bele a forgatásba, hogy nem tudtuk, kik lesznek benne. Részese lettem a terápiának, be kellett járnom a csoportokra, ültem a körben, és meg kellett osztanom magamról dolgokat, így engedték csak meg, hogy forgassak. Az elején azt kérték, hogy ne kamerával jöjjek, úgyhogy beültem kamera nélkül. A két főszereplő gyorsan a radaromba került, és kialakult a kémia, mert ez mégiscsak arról szól, hogy bele kell szeretned a szereplőkbe, emberi kapcsolatokat kell kialakítani, és azt éreztem, hogy velük tudunk egymáshoz kapcsolódni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.