Elkészült a magyar televíziózás egyik legszörnyűbb műsora

  • Gera Márton
  • 2016. október 25.

Film

Kínos, alkohol- és izzadságszaggal párolgó baromság lett a Tömény történelem. A szereplők isznak, mi meg szenvedünk.

„A mesélők egytől egyig tökrészegek” – hirdeti büszkén az amerikai formátum alapján készülő Tömény történelem már a legelső percekben, és rövid ideig azt is gondolhatnánk, hogy ez csak a reklám vagy valamiféle poén része, de sajnos hamar kiderül, hogy egyáltalán nem. Mert ez a műsor tényleg arról szól, hogy a nehezen érthető szempontok alapján kiválogatott szereplők a sárga földig isszák le magukat, és aztán elkezdik mesélni a történelmet, a tévé előtt ülő nézőnek pedig ezen nagyokat kellene nevetnie. Hogy ez elméletben sem igazán vicces, az alighanem másodlagos, a legnagyobb baj, hogy ez az ismeretterjesztőnek távolról sem nevezhető blődség az értelem legcsekélyebb formáját sem mutatja.

Hiszen nehéz rájönni, miért gondolta poénosnak valaki, ha Biri Balázs „humorista” böfögéssel és káromkodással tarkított mondatai arról szólnak, hogy Dracula, vagyis III. Vlad fejedelem „egy fasz volt”, Mátyás király meg folyton csak hímzett. Ostobaság az egész, ez elsőre is világos, és túl azon, hogy a humornak a szele sem érinti a műsort, hogy ennek az abszurdhoz semmi köze, még azt is kénytelenek vagyunk nézni, ahogy ezeket a szánalmas csacsiságokat színészek játsszák el; legalábbis próbálkoznak, és a táncoló Hunyadi Mátyás láttán könnyen felderenghet az Irigy Hónaljmirigy Show, amely hosszú éveken át rémisztgethette a hazai tévénézőket.

Proszit, Zolee!

Proszit, Zolee!

 

Ám most ezt utóbbit is sikerült alulmúlni, mivel a Tömény történelem második felében Ganxsta Zolee meséli el Koppány és Vajk történetét, kétségkívül alternatív, de érdekesnek vagy szellemesnek nem igazán nevezhető módon. Bár az sem segít, hogy másodpercekig kell nézni, ahogy a pálinkával már megismerkedett Ganxsta Zolee belefúj egy alkoholszondába, és közben a „geci zsaruk” is elhangzik. Haha. És nyilván még nagyobb haha, amikor „a kurva kellemetlen emberek, a besenyők” betelepülnek az üres telekre, vagy amikor Géza fejedelmet egy argentin dog megmarja.

Belegondolni is szörnyű, mi jöhet a következő részben, amelyben II. Andrásról és Gertrúdról, valamint Bem Józsefről mesélnek. Mindenesetre a két mesélő láthatólag remekül elvan az alkohol és a röhögő stáb társaságában. Legalább ők jól érzik magukat.

Vetítik hétfőnként 22.00-tól a Comedy Centralon

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.