Chuck Norris vietnami dzsungelharca semmi ahhoz képest, amin egy átlagos gimisnek kell átesnie, hogy túlélje a középiskolának nevezett csodálatos szörnyűséget – saját tapasztalataink is ezt látszanak megerősíteni, de ha ilyenek nincsenek is, bátran hagyatkozhatunk filmes élményeinkre.
A high school, mint olyan, külön filmes kategória, a Megáll az időtől a Holt költők társaságáig tele a padlás édes-bús felnőttéválás-sztorikkal, szóval, akár Keleten járunk, akár Nyugaton, nagy múltja van a csajozni akaró, de nem nagyon tudó, világfájdalmas lázadókkal. A klub új belépője Greg, akinek, mint valami szupererőt, sikerült elsajátítani a láthatatlanná válás képességét. Ritka hasznos túlélő-tulajdonság ez a gimnázium dzsungelében; Greg minden frakcióval pacsiviszonyban van, mindenkihez van egy jó poénja, az irodalomszakkörhöz éppúgy, mint a sportolókhoz; ez a srác így biztosítja magának, hogy horzsolások nélkül kijusson a gimi kapuján. Legutóbb egy brit versenyzőnek, a Submarine-nek sikerült megtalálnia az audiovizuális megoldókulcsot a tinédzserkorhoz, most ugyanezt teszi ez az amcsi film is: nemcsak tudja, mi játszódik le egy tizenéves fejében, de ehhez az elvarázsolt őrülethez megvannak a szükséges kameramozgásai és egyéb olyan alkatrészei is, amit filmes eszközöknek szokás hívni. A haldokló csaj sem az a haldokló csaj, akivel tele a John Green-féle Young Adult haldoklóiskola – ebben a filmben még a rákos lány is csak ember és nem puszta dramaturgia, produceri szívelégtelenségből elkövetett könny-gyűjtő akció.
Az InterCom filmje
