Amikor Sztupa és Troché találkozott Wesselényi Amáliával, az akkor már nemzetközi hírű zongoraművész és zenepedagógus a vasmű csobánkai úttörőtáborában tartott rendkívüli zeneórát kétszáz csepeli általános iskolásnak. A művésznő még arra is szánt időt, hogy az óra után elbeszélgessen, eljátszadozzon a gyerekekkel, s csak aztán indult vele a kocsi Szentendrére, ahol este a főtéren adott koncertet, a híres német tenoristával, René Kollóval, aki egy magyarországi filmforgatást szakított meg a közös fellépés kedvéért. A közönség titkon remélte, hogy vele tart Anna Moffo, a filmbéli partnere - a stáb tudta is, hogy így lesz. Sztupa és Troché Csobánkán csatlakoztak, de már jóval Wesselényi Amália előtt megérkeztek. Beszéltek a táborvezetővel, aki már várta és körbevezette őket, de egy helyütt, ahol kellő biztonságban érezte magát, se gyerek, se tanár nem volt a közelben, s az ifivezetők is kimentek a faluba, elmondta, hogy legyenek teljesen nyugodtak, minden úgy lesz, ahogy "mafa elrendezte. Sztupa és Troché kiültek a zeneóra majdani helyszínére, az "alakulótérre", ahol a kispajtások reggelente zászlófelvonással indították a napot. A zászlórúd mellett most alkalmi dobogó díszelgett, egy zongora és az iskolai ünnepségekről megszokott kezdetleges hangosítás kellékei. Hamarosan megérkezett Wesselényi Amália is, HÉV-vel jött és busszal, a lehetőségek ésszerű határáig kényes volt az ilyesmire, de az ellen már nem volt egy szava sem, hogy innen majd a fekete Csajka viszi tovább. Tovább maradhatok a gyerekekkel - mondta. De először Sztupával és Trochéval beszélt; tudta ő is, hogy jönnek. Mi viszont nem tudunk semmit, mert széttévézzük az agyunkat.
Pénteken (11-én) a magyar kultúra kiemelt, gyémántfokozatú támogatója, a film+2 este kilenctől a legjobb füvet pottyantó kecske színigaz, ennek ellenére fekete-fehér történetével jön, azaz a Fekete kefével. (Vö. József Kamilla: Kefével jöttél.) Anno viccesnek tűnt és tökéletesen értelmetlennek, ami ugyancsak mellette szól. Aki csak fél óráig bírja, átsodorhat a Dunára, ott egy olasz sorozat indul: De Luca felügyelő kalandjai négy részben. E krimi kétségtelen előnye, hogy 1938 és '48 között játszódik, és irodalmi adaptáció - persze az irodalmit szellősen értve.
Szombaton este tíz előtt fut be vonatunk a ViaSat3-ra, ahol vár a Manhattanre leszáll az éj, Sidney Lumet késeinek mondható, kicsit lassúdad, újítói szándékoktól alig is terhelt polbeat mozija, amiben a drogkereskedelem, a politika és az igazságszolgáltatás kereszteződésében csap össze Andy Garcia és Richard Dreyfuss, s mint tudjuk, Lumet nem sűrűn szokott győztest hirdetni, de vesztesek lesznek megint bőven. Simán hódolhatunk utána a fényevésnek és egyéb természetű szombat esti örömeinknek, mert a Bostoni fojtogató csak fél egy után kezdődik a Filmmúzeumon. Hadd szóljak itt egy kicsit félre: azért a Bostoni fejtágító egy elég jó kis címlapalji marhaságunk volt anno, nem? De. Ellenben közel sem ilyen vicces Tony Curtis dettó színigaz történeten alapuló fellépése, melyben a mozgóképes sorozatgyilkos szép jövőjét alapozza bőszen e korai időpontban (1968). Mindenesetre a cucc nagy siker volt a magyar mozikban - a hetvenes évek elején.
Vasárnap munkaszüneti nap.
Hétfőn ugyan lesz egy árva Batman este kilenc után a ViaSat3-on, de olyan, mintha nem is lenne. Még abban sem vagyok egészen bizonyos, hogy ilyen ingerszegény környezetben képes lesz legyőzni a gonoszokat újra. Bár az nem valószínű, hogy azért megnézném, hátha most föladja.
Kedden is pont egyvalami lesz, amit tuti nem hagyhatunk említetlenül, de biztosan nem nézzük meg, hiszen kétezerszer láttuk már. George Roy Hill Robert Redforddal és Paul Newmannel összeütött ikerdarabjának vadnyugati kiszerelése, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök. Egy remekmű vitathatatlanul. A másik fele A nagy balhé, de azt nem adják.
Szerdán és csütörtökön eltoljuk a bringát valami tévémentes övezetbe, mert az enyém például magától bekapcsol. Fő ajánlatom tehát: egy kis kikapcsolódás.
