A Magyar Hangya rövidfilmes blokkjának első vetítésén három művet mutattak be. A dobogó harmadik fokán a Simon vagyok: Molnár Tünde animációs kutyaéletrajza tűnődés sablonos létkérdéseken, amiket most épp a kutya szájából rángatnak elő. A történet Dave Eggers egyik írását dolgozza fel, minden szempontból fekete-fehéren.
A második hely az est fő attrakciójának szánt Ádám pincéjéé; a pr-ja jobb volt. Hiába a húzónévnek számító színésztrió (Hajduk Károly, Petrik Andrea, Nagy Zsolt), a második világháborús történet nemhogy megreked a kommerszben, de kibontatlansága, figuráinak "láthatatlansága" miatt csak ürességet hagy maga után. A profi tálalásból - látvány, fény, hang... - kimarad a tartalom, így a színészi játék is csak tehetetlen jelenlét a vásznon. A történet még csak sejteni sem engedi, hogy a nagy általánosságokon túl mit is akarna.
A dobogó tetején Lőrincz Nándor és Nagy Bálint Egyéjszakás című kisjátékfilmje: e kurta történet is mindennapi képsorokkal indul, majd egy gyors és hatásos dramaturgiai váltással (végre valami) nem várt - igazából nagyon is várt - izgalom kerekedik. A pesti éjszakában két ismeretlen fiatal (Polgár Csaba és Trokán Nóra) az egyéjszakás kaland ábrándjával indul hazafelé - gyors telefon a lakótársnak némi rendrakással kapcsolatban -, majd a kétperces út során a további egymásba feledkezés elillanó reménye a kezdetben cigarettát kéregető, majd egészen más arcát mutató lerázhatatlan fazon (Polgár Tamás) és viperás kísérete (Kis Domonkos Márk) által. A könnyűvérű lányról kiderül, hogy nem is oly könnyen kapható - s közben a szereplők hazáig érkeznek, a film meg a végéhez. A szerkesztett dinamika és a pontos, rövid párbeszédek adják e rövidfilm feszültségét, de hát ez a műfaj lényege.
Egy hónapja vette birtokba a Magyar Hangya az Odeon Lloydot saját műsorkoncepciójával. Kezdetnek megteszi.
Odeon Lloyd Mozi-Magyar Hangya, november 4.
