Film

Paul Weitz filmjével az a baj, hogy túl sok pozitívum van benne ahhoz, hogy utáljuk, viszont mégsem elegendő ahhoz, hogy szeretni tudjuk.

Van valami bosszantó abban, ha nem lehet egy gyors legyintéssel elintézni Michael Bayt és friss dolgozatát.

Önként vállalt erdei magányában csak egy medve poroszkál a népszerű mutáns közelében, ám nem sokáig teszi: egy mérgezett nyílhegy hamar véget vet a medve-mutáns barátságnak.

Van valami a francia filmekben, ami már az első kockától oly jellegzetesen "francia filmes", hogy például a közhelyessége sem zavaró túlságosan.

Az persze jópofa, hogy a francia film két korosodó kiválósága, a sármos Lambert Wilson és a karót nyelt polgárok avatott szakértője, Fabrice Luchini szerepeket cserélve próbálják A mizantrópot - felváltva Alceste és Philinte a két sztár -, s közben, ha nem is rettentően mély, de kulturális utalásokban gazdag, a színészet mibenlétéről már-már vallomásszámba menő észrevételeket tesznek.

A hazai mozikban is látható a Before-trilógia harmadik része, a Mielőtt éjfélt üt az óra - Berlinben találkoztunk az alkotójával.

Artmozik digitalizációját segítő pályázatot hirdetett augusztus 12-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma, amely minden valószínűség szerint – a legtöbb helyen természetesen kormánypárti – az önkormányzatok által fenntartott moziknak kedvez.

Véget ért a 19. Szarajevói Filmfesztivál. Gyorsmérleg.

A Drive-ért Cannes-ban mennybe menesztették, következő filmjéért ugyanitt kifütyülték. A Csak Isten bocsáthat meg most megy a pesti mozikban - a dán rendezővel telefonon diskuráltunk.

Amikor Sztupa és Troché megálltak szemben a gyerekekkel, meghűlt a vér az ereikben. A gyerekek rengetegen voltak, álltak dermedten a lejtős, gyilkosan meredek utca tetején, nem túlságosan rendezett sorokban, ároktól árokig, de még a kétoldali árkokban is néhányan, elfoglalva az utca teljes szélességét.

Némi táncszerűség, némi pia, aztán a tárgyra térni gyorsan: lerángatott ruhák, különösebb öröm nélkül, az intimitás teljes mellőzésével kivitelezett közösülés.

Nem kell sokáig feszengeni, hogy itt a M.I.B. (Men in Black) garázdaságból elkövetett lenyúlása folyik, csak addig, míg ki nem derül, mennyire nem megy sem a lazaság, sem a viccelődés a R.I.P.D. (Rest in Peace Department) című képregényfilmnek.

Van a bűnfilmeknek ez a furcsán elégikus, némi fekete humorral fűszerezett, amerikai rokonaitól merőben eltérő hangvételű angol változata. Alapvetően az atmoszférateremtés, és nem a cselekmény kerül itt a középpontba, hosszan pepecselnek a szereplők jellemének megrajzolásával és a fordulatok sem mindig a hollywoodi sztenderdek szerint alakulnak.