Film

Szerelem, örökség, portugál

Film

Van valami a francia filmekben, ami már az első kockától oly jellegzetesen "francia filmes", hogy például a közhelyessége sem zavaró túlságosan.

Alves könnyű nyári filmje éppen ez a kategória, nem kell mélylélektant várni, éppen elég az ügyes helyzetkomikum (ami szerencsére a felhőtelen színészi játék, a kellemes vizualitás és a nett vágások segedelmével meg is adatik). Már maga az alaptörténet is oly mesés: volt egyszer két igazi kisember, egy Párizsba települt portugál házaspár (Maria és José, hát persze), akiknek egyszer csak nyakukba szakad az örökölt vagyon: villa, borászat, jól menő üzlet... Persze semmi nem ilyen egyszerű, a hőn óhajtott "édes élet" megszerzéséhez vissza kellene települniük a kies Portugáliába. Bármilyen egyértelműnek tűnik is a választás (hiszen gazdag borásznak bizonyára jobb lenni, mint művezetőnek, gondnok asszonynak és bevándorlónak a pökhendi párizsiak közt), mégis adódnak meggondolnivalók. Az még hagyján, ha a barátok és munkaadók is ragaszkodnak az emberhez, de ott van még két Párizshoz nőtt, már nem is portugál, hanem szinte francia gyerek, akik közül az egyik ráadásul férjhez menne a nagyfőnök fiához. A társadalmi rétegek persze senkit nem választhatnak el, de azért a két osztály találkozása és a szülők összeeresztése mindig derűt fakaszt. Egyszóval nehéz a döntés, és ez, bármily banális is az előadás, mégis valós karaktereket és életszagú problémákat hoz a történetbe.

Alves meséje tipikus egynyári növény, kitelepülni vágyóknak vagy már betelepülteknek kifejezetten ajánlott.

Forgalmazza a Vertigo Média

Neked ajánljuk