Marihuána, Star Wars és a Narancs kérdése Harrison Fordhoz

Film

Az ébredő Erő londoni sajtótájékoztatóján jártunk: Harrison Fordnak kérdést szegeztünk, Carrie Fisheren meg jól szórakoztunk.

Szerda este Star Warsba öltözött London főtere, a Leicester Square, az európai premierre Harrison Fordtól George Lucasig mindenkit Londonba utaztatott a Disney, de csütörtök reggelre a Karácsony visszaverte Az ébredő Erőt, és az ajándékbodegák visszafoglalták a teret.

Karácsony - Star Wars: 1-1

A harci helyzet ezzel persze még korántsem ért véget: a National Gallery előtt a mikulás sapkát viselő skót dudás Star Wars-slágeret játszik, nem messze tőle, egy elegáns szálloda bálteremében pedig épp kérdésre emelkedik a Narancs tudósítója és mindjárt Harrison Fordnak szegezi a kérdést, melyre már oly régóta várja a választ.

Csak erős idegzetűeknek!

false

 

Fotó: Köves Gábor

 

Magyar Narancs: Mr. Ford, az elmúlt évtizedek során kapta-e magát azon, hogy a Star Wars slágereit dúdolgatja önmaga szórakoztatására?

 

Harrison Ford:  Nem.

Carrie Fisher: Hála, istennek!

Harrison Ford: Tényleg nem. Hát, hol is kezdjem?

 

Ám ezzel még nem végeztünk, de nem ám: a sajtótájékoztató Han Solo vallomása után sem vesztett  semmit a komolyságából, a szóhoz jutó újságírók remegő hangon, rendre megvallották, hogy hány éves koruk óta bolondulnak a Star Warsért, egy élelmes rajongó pedig, kihasználva a soha vissza nem térő alkalmat, egy Han Solo és egy Leia figurát is aláíratott Harrison Forddal és Carrie Fisherrel. Ó, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!

false

 

Fotó: Köves Gábor

Az új húsok, a fiatal szereplők közül főleg a későn befutó („elnézést, vad éjszakám volt, elaludtam”) John Boyega gondoskodott a derült pillanatokról: érdemben ugyan nem nyilatkozott semmiről,  az ilyesmi amúgy sem jellemző a sajtótájékoztatók műfajára, a semmit, azt viszont igen szórakoztatóan, egy született stand up komikus beleérzésével adta elő. Elég volt odahajolnia a mikrofonhoz, hogy máris beleszeressen a saját hangjába és az önszeretet e heves fellángolásáról azonnal tudósította is az egybegyűlteket. A bálterem nem először, de nem is utoljára rázkódott meg a tömeges röhögéstől.

Jön Leia és dől a ház

A sajtóesemény másik született szórakoztatójának Hollywood második leghíresebb öleb-tulajdonosa (az első, mondanunk sem kell, Mickey Rourke), Carrie Fisher bizonyult: kutyával persze könnyű poént bevinni, de Fisher, becsületére legyen mondva, nem a magával hurcolt házikedvencet, hanem saját szarkasztikus személyiségét tolta előtérbe. A fiatalok jól nevelt válaszait (Megható volt! Felemelő volt! El se hiszem, hogy ez velem történik!)  és Harrison Ford tagoltan ejtett, dicsérő  szavait (J.J. Abrams oly sokat adott mindannyiunknak, J.J. egy remek ember, J.J. így, J.J. úgy) remekül ellensúlyozták Leia hercegnő (Az ébredő Erőben immár ezredes) aranyköpései.

 

false

 

Fotó: Köves Gábor

Amikor valaki azt firtatta, hogy a temérdek reklámhordozó - bábu, poszter, joghurt, kolbász - közül kinek melyik a kedvence, ki melyiken látta viszont legszívesebben a saját arcmását, a komoly alkoholos és drogos múlttal rendelkező színésznő azonnal kontrázott: hát, van egy rólam elnevezett marihuána fajta…

Nagy taps, hömpölygő röhögés.

Persze a színésznő rögtön hozzátette, hogy nem tapasztalatból beszél, egy ismerős ismerőse hozta a tudtára, hogy létezik egy róla elnevezett fűfajta is, de az arcán megjelenő hamiskás félmosoly valami másról árulkodott. Ehhez képest az a megjegyzése, hogy a samponflakon is remek Star Wars-termék, mert a fejét mintázó kupakot le lehet tekerni, igazán szerény vallomásnak hatott: pontot ért, de nem vetette szét a házat.

Futottak még:

A forgatókönyvbe besegítő Lawrende Kasdan kissé ijesztő értelmezésében a humor mindennél fontosabb a Star Warsban.

J.J. Abrams szerint soha még annyi lundát (madárfajta) nem látott, mint az írországi forgatás során. Ja, és a megépített lények is sokat adtak a Star Wars átélhetőségéhez.

false

 

Fotó: Köves Gábor

Adam Driver a kosztüm fontosságáról ejtett néhány, harapófogóval kihúzott szót: fénykardja buhera-volta, ruhájának viseltessége igazi karakterformáló erővé váltak a gonoszt alakító színész számára.

A krómba öltöztetett rohamosztagost játszó Gwendoline Christie örült, hogy egy erős, fenyegető, magas rangban szolgáló nőalakot rejt a harcos krómfelület. J.J. is a nők, lányok, asszonyok fontosságát, a Star Wars sokszínű feminin oldalának kidomborítását hangsúlyozta.

Az Oscar-díjas Lupita Nyong'o megerősítette, hogy nagyon nehéz bármit is mondania a figurájáról és ehhez tartotta is magát. Nehezen mondott valamit.

Harrison Ford J.J. után a sajtót is megdicsérte, amiért mindenki példásan tartotta a száját, és egy spoiler nem sok, annyi sem hangzott el az elmúlt hónapokban. Sok szerencsét kívánt továbbá annak az ifjú színésznek, aki majd megkapja a fiatal Han Solo szerepét. Ford örül, hogy nem kell többet a fiatalság terheit cipelnie, és neki személy szerint fogalma sincs, ki lesz a kiválasztott, nem is nagyon érdekli a dolog, de azért sok szerencsét.

Daisy Ridley szép és most ült először helikopterben.

Oscar Isaac pedig...nos, Oscar Isaac nem volt jelen.

 

A Star Wars: Az ébredő Erő kritikája itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.