Film

"Ember, ezen rajta sincs a legjobb szám!" - horkan fel DJ Palotai. Nekiállunk a bogarászásnak, végül a bonus track alatt megleljük a követelt számot, indulhat a Steve Reich-remix beszámoló. A kortárs zene egyik meghatározó alakjának mûveibõl hetvenpercnyi anyagot dolgoztak át neves DJ-k és tánczenei csapatok. Ki mást kérdezhettem volna róla, mint a Tilos Rádió zenefõnökét, aki közvetlenül beszélgetésünk elõtt is épp egy kamarazenekar alá pakolta a lemezeit.

Tudjuk egy ideje, hogy a világ filmművészetében mostanság az angolok fújják a passzátszelet. A Méregzsák, a Két angol lány és a Trainspotting jelenti a jéghegy csúcsát. A megbízható középszerből ez alkalommal Mark Herman Fújhatjuk! című filmjét kell megemlíteni. Téglaszínű házak, esőmosta utcák, lírai mélyrealizmus. Az irányzat legfrissebb darabja, a Little Voice a múlt héten került a pesti mozikba. A film készítőivel, konkrétan Mark Herman rendezővel és Brenda Blethyn színésznővel a berlini filmfesztiválon találkoztunk. A színésznő olyan, mint egy színésznő, repdes és gesztikulál, sír és nevet, nem toll, de kamera kellett volna hozzá. A rendező csöndes, úgyszólván szófukar, akár egy angol úr.

Szelevényi Ákos 1986-ban érkezett Párizsba, ott hozta össze zenekarát s azt az öt albumot - Pannonia, Asile, Imafa, Omeko, Élettér -, melynek utóbbi darabjait a kortárs francia dzsessz legjobb fejezeteként méltatta a szakirodalom. Az Élettér Kolozsvár-Budapest-Szeged-Győr útvonalon rendezett turnéjának keretében április 25-én telt ház várta a Trafóban. Az alábbi beszélgetésre a koncert előtti percekben futotta.

A hatvanas évek közepén Chicagóban egy Muhal Richard Abrams nevű zenész megalakította az Assosiation for the Advancment of Creative Musicians nevű szervezetet. Ez a szellemi műhely, iskola és szakszervezet igen nagy hatást gyakorolt a dzsessz világára. Az Air, Abrams különböző formációi, Chico Freeman, Lester Bowie, Anthony Braxton és a legismertebb csapat, az Art Ensemble of Chicago hallható munkásságán túl öntudatos világ- és zenelátást plusz egy nagyon jó zenei iskolát teremtett. Az afrikai gyökerektől a kortárs avantgárdig feszülő stílus; a színház, a rítus felhasználása egy karakteres zenei világot eredményezett.

A maga tizenhét évével a stáb legfiatalabb tagja volt. Ugyanakkor a legtapasztaltabb is. Pályáját nyolcévesen kezdte, s máig több mint egy tucat filmben játszott. Volt Kevin Costner fia és Huckleberry Finn, domborított a Deep Impactben és mindenfelé máshol is. Keresett fickó.

A koszovói hírek hallatán úgy tûnik, még sokáig kell játszanunk a Rastanak címû búcsúztatót - mondja az alábbi interjúban Eredics Gábor, a Vujicsics együttes vezetõje. Pedig március 20-án még nem nagyon mertünk NATO-támadásra gondolni; ennek a beszélgetésnek egy kettõs jubileum: a zenekar fennállásának huszonötödik, illetve névadója, Vujicsics Tihamér születésének hetvenedik évfordulója adta alkalmát.

1994-ben végezte el a színmûvészeti fõiskolát. Nincs olyan szerepe, amelyben emlékeztetne korábbi önmagára, nincs két fotó, amin nagyon hasonlítana, még az utcán is nehéz felismerni. Az Új Színház Rettenetes szülõk címû elõadásában játszik Madleine-t, a Budapesti Kamara Sirályában Nyina. A Thália Stúdióban március 26-tól újra Sarc a Hóban. Kedvenc reggeli kávézójában beszélgetünk.

Minden tudományos értekezésnél ékesszólóbban beszélnek a szovjet hatalom kegyetlenül totális kisstílûségérõl a korszak parancsra retusált fényképei, melyekre több évtizedes kutatómunkája során bukkant David King, aki félelmetes, bronchitises hörgésekkel teljes interjúban mesélt a történelem rajzolta fotók történetérõl. Gyûjteményébõl a múlt héten nyílt kiállítás Budapesten A komisszár eltûnik - Történelmi fotóhamisítások címmel, s mindez könyv alakban is megjelent. King jelenleg a sztálini tisztogatások során megölt emberekrõl közvetlenül kivégzésük elõtt készült fotókból állít össze egy kollekciót. Beszélgetésünkben részt vett Kun Miklós történész, a könyv elõszavának szerzõje is.

Spielbergnek egy komoly ellenfele van az Oscar-díjért folyó versenyben: a Szerelmes Shakespeare. Mark Norman ötlete alapján az angol John Madden rendezte e sok helyütt az év komédiájának kikiáltott filmet. A berlini filmfesztiválra különösen népes és készséges alkotógárda kísérte a darabot. Nem is kellett válogatni közülük. Alábbi összeállításunkban megszólal forgatókönyvíró és producer, rendezõ, színész.

Az ötvenes években a komlói szénbányában dolgozott, mert Budapestrõl kitelepítették a családját. Ez pont a gimnázium közben történt, vagyis az érettségit átugrotta. Ötvenhatban a határt is. Elõször Ausztriába, utána Amerikába emigrált. Egy New York állambeli kis egyetemen elvégzett egy nyelvtanfolyamot, majd ösztöndíjjal orvosnak, illetve kutatónak tanult. Az aggyal kezdte, de hamar rájött, az olyan komplikált, hogy a kilencvenkilenc százalékát, a tudatalattit soha nem érthetjük meg, így tért át a szemre, és fedezte fel a hetvenes években a glaukóma, a zöldhályog egy új gyógyszerét.

Valamikor a nyolcvanas évek kezdetén volt egy Bikini nevû zenekar, ami a feloszlott Dinamit tagjaiból és Nagy Feróból állt össze. Csináltak két elképesztõen jó lemezt, aztán átruházták a nevüket egy D. Nagy Lajos-féle matinépop formációra. Most újra összeállnak egy koncertre.

Egy év alatt annyit és annyifélét tett le az asztalra (vágóasztalra), amennyit normális esetben mások egy fél vagy egy egész élet alatt. Tavaly ilyenkor készült el a Szomjassal közös Gengszterfilm, aztán Orbán Ottóról forgatott, majd Lajkó Félixrõl, már Jancsóval együtt, ezt hamarosan két rövidfilm követte, ugyancsak Jancsó Miklóssal készült produkciók. Ezek után a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten címû Jancsó-film operatõri munkája jött, végül pedig egy szerzõi mû, a Visszatérés. Grunwalsky Ferenc nem gondolja, hogy a Kicsi, de nagyon erõs tíz év utáni folytatása sötétebb képet festene a magyar köz- és magánállapotokról, mint amilyenek azok valójában.

Ünneprontó döntést hozott múlt héten a 30. Magyar Filmszemle játékfilmes zsûrije, amikor - merõ jóindulatból, a mérce nevelõ célzatú magasra helyezésével, úgymond - három díjat is megtartott magának, pontosabban nem osztott ki. A miértekrõl az alkalmi testület politológus elnöke, maga is hajdani filmstúdió-vezetõ, beszél.

Január 14-én reggel az olaszországi Pontederában meghalt egy szakállas pasas. Egy lengyel. Egy színházi rendező. 65 éves volt, és már hosszú hónapok óta igen súlyos beteg. Ez a szakállas pasas, orrán egy a 60-as évekből ittfelejtett fekete keretes SZTK-szemüveggel, a XX. századi színházművészet talán legnagyobb hatású alakja volt. Olyan figura, aki már életében legendává vált, pedig alig több mint tucatnyi rendezés fűződik a nevéhez. Jerzy Grotowskinak hívták.