Komplikált dolog lehet belgának lenni. Egyrészt, ugye, hova álljon az, aki se nem flamand, se nem vallon, másrészt viszont, ha mégis sikerül valahova állnia, még mindig ott vannak a franciák. Úgy tűnik, az ember ember közti gyűlölködésben egészen speciális helyet foglal el a belga- francia utálat - legalábbis ez derül ki a színész-rendező, Dany Boon új vígjátékából, melynek főszereplője éppen ez az utálat. Ez azért - mégiscsak az idegengyűlölet lett legfőbb vígjátéki szervezőerővé téve - elég tökös dolog a kommerszek piacán. Sokat ígérő kezdet, hogy a főhős egy franciagyűlölő belga tulok, aki vámtisztviselőként védi a hont, mígnem valami EU nevű társaság úgy nem dönt a feje felett, hogy minek ide sorompó, keveredjen csak kedvére belga és francia. E keveredés puszta gondolatára is lilulni kezd a belgát játszó belga, Benot Poelvoorde feje - és micsoda fej ez: igazi vígjátéki koponya, egy funési bura nagyobb kiadásban. Ahogy Poelvoorde kicsattan a figuráját éltető franciautálattól, az tananyag a burleszkkisképzőben. Ahogy felfuvalkodik dühében, azt gyakorlott képregényfigurák is megirigyelhetnék. Milyen kár, hogy az előítéletek e komikus szobrának nem akad méltó kihívója: igaz, hogy a camembert-zabálók oldalán Boon is odateszi magát színészként, de elég erőtlen Jerry a belga Tom oldalán. Komplikált dolog belgának lenni, aminél talán csak a burleszkkészítés komplikáltabb. Csak egy kis szellem meg egy kis humor kellett volna ide, nélkülük viszont kutya nehéz vígjátékot csinálni - ahogy belgának és franciának lenni is.
A Budapest Film bemutatója
