Finánc a pácban

  • - kg -
  • 2011. november 30.

Film

Komplikált dolog lehet belgának lenni. Egyrészt, ugye, hova álljon az, aki se nem flamand, se nem vallon, másrészt viszont, ha mégis sikerül valahova állnia, még mindig ott vannak a franciák. Úgy tűnik, az ember ember közti gyűlölködésben egészen speciális helyet foglal el a belga- francia utálat - legalábbis ez derül ki a színész-rendező, Dany Boon új vígjátékából, melynek főszereplője éppen ez az utálat. Ez azért - mégiscsak az idegengyűlölet lett legfőbb vígjátéki szervezőerővé téve - elég tökös dolog a kommerszek piacán. Sokat ígérő kezdet, hogy a főhős egy franciagyűlölő belga tulok, aki vámtisztviselőként védi a hont, mígnem valami EU nevű társaság úgy nem dönt a feje felett, hogy minek ide sorompó, keveredjen csak kedvére belga és francia. E keveredés puszta gondolatára is lilulni kezd a belgát játszó belga, Beno”t Poelvoorde feje - és micsoda fej ez: igazi vígjátéki koponya, egy funési bura nagyobb kiadásban. Ahogy Poelvoorde kicsattan a figuráját éltető franciautálattól, az tananyag a burleszkkisképzőben. Ahogy felfuvalkodik dühében, azt gyakorlott képregényfigurák is megirigyelhetnék. Milyen kár, hogy az előítéletek e komikus szobrának nem akad méltó kihívója: igaz, hogy a camembert-zabálók oldalán Boon is odateszi magát színészként, de elég erőtlen Jerry a belga Tom oldalán. Komplikált dolog belgának lenni, aminél talán csak a burleszkkészítés komplikáltabb. Csak egy kis szellem meg egy kis humor kellett volna ide, nélkülük viszont kutya nehéz vígjátékot csinálni - ahogy belgának és franciának lenni is.

A Budapest Film bemutatója

 


Neked ajánljuk