Finánc a pácban

  • - kg -
  • 2011. november 30.

Film

Komplikált dolog lehet belgának lenni. Egyrészt, ugye, hova álljon az, aki se nem flamand, se nem vallon, másrészt viszont, ha mégis sikerül valahova állnia, még mindig ott vannak a franciák. Úgy tűnik, az ember ember közti gyűlölködésben egészen speciális helyet foglal el a belga- francia utálat - legalábbis ez derül ki a színész-rendező, Dany Boon új vígjátékából, melynek főszereplője éppen ez az utálat. Ez azért - mégiscsak az idegengyűlölet lett legfőbb vígjátéki szervezőerővé téve - elég tökös dolog a kommerszek piacán. Sokat ígérő kezdet, hogy a főhős egy franciagyűlölő belga tulok, aki vámtisztviselőként védi a hont, mígnem valami EU nevű társaság úgy nem dönt a feje felett, hogy minek ide sorompó, keveredjen csak kedvére belga és francia. E keveredés puszta gondolatára is lilulni kezd a belgát játszó belga, Beno”t Poelvoorde feje - és micsoda fej ez: igazi vígjátéki koponya, egy funési bura nagyobb kiadásban. Ahogy Poelvoorde kicsattan a figuráját éltető franciautálattól, az tananyag a burleszkkisképzőben. Ahogy felfuvalkodik dühében, azt gyakorlott képregényfigurák is megirigyelhetnék. Milyen kár, hogy az előítéletek e komikus szobrának nem akad méltó kihívója: igaz, hogy a camembert-zabálók oldalán Boon is odateszi magát színészként, de elég erőtlen Jerry a belga Tom oldalán. Komplikált dolog belgának lenni, aminél talán csak a burleszkkészítés komplikáltabb. Csak egy kis szellem meg egy kis humor kellett volna ide, nélkülük viszont kutya nehéz vígjátékot csinálni - ahogy belgának és franciának lenni is.

A Budapest Film bemutatója

 


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.