Film

Florence – A tökéletlen hang

  • 2016. október 15.

Film

Volt már ilyen: egy nagyszerű francia film a hamis, ám énekesi ambícióit vaskos pénztárcájának s a kornyikálás helyett a bukszanyitogatás hangjára figyelmező rajongóknak köszönhetően beteljesítő úriasszonyról, akinek környezete végül hiába tartja fenn az elhivatott művészi létezés látszatát, eljön az igazság pillanata, s a lelepleződött önbecsapás tragédiába fordítja a groteszk bohóctréfát. A Marguerite – melynek (kizárólag magyar) alcíme ugyancsak ez volt: A tökéletlen hang – magának az élethazugságnak a modelljét építette fel a valósággal viszonyba kerülni nem akaró dáma történetéből.

A Florence csak kapiskálja, hogy szintén tehetségtelen, egyszersmind tehetős, ezért kínos börleszkké fajuló életét a rajongás, bravózás és megrendelt szembedicsérés Potemkin-díszletei közt végigálmodó milliomos asszonya éle­tében mi a dráma. Pedig ez a film, Ste­phen Frears új műve ún. megtörtént eseményeken alapul, s ebben adatik jutalomjáték korunk talán legnagyobb női sztárjának, Meryl Streepnek (az annyi megúszós hakni után ezúttal tényleg kiváló Hugh Grant oldalán). Ám az elnagyolt jellemrajzokkal is megelégedő és kliséktől sem idegenkedő, kellemetes Florence, ha többnyire szórakoztató is, könnyekbe és vallomásokba fulladó zárlatával nem csupán pont azzá a giccsé válik, amelynek vonzását a Marguerite oly sikeresen elkerülte, de vállaltan amerikaias „tanulságával” (nem tudott énekelni, de megpróbálta) épp annak az eufemisztikusan kegyesnek nevezett élethazugságnak a diadalát zengi, amelynek törvényszerű kudarcát a francia film leleplezi.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.