Interjú

Groucho Marx a pokolból

Larry Wilson forgatókönyvíró

Film

36 évvel az első rész után érkezett a mozikba a Beetlejuice – Kísértethistória folytatása. Tim Burton sötét komédiájában anno Michael Keaton alakította a túlvilági, kanos és szókimondó démont, aki a Beetlejuice Beetlejuice-ban napjaink legismertebb sikolykirálynője, Jenna Ortega oldalán tért vissza. Az alapmű forgatókönyvírójával róluk beszélgettünk, és sűrűn emlegettük James Cameront is.

Magyar Narancs: Már a Beetlejuice – Kísértethistória előtt is dolgozott Tim Burtonnel, ő rendezte az Alfred Hitchcock bemutatja című tévéműsor egyik epizódját, amelyet ön írt Michael McDowell-lel. Hogy ment a dolog?

Larry Wilson: Több, mint 35 éve történt, így már hézagosak az emlékeim. Nekem és Michaelnek ugyanaz volt az ügynökünk, mint Tim Burtonnek. Szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot, hamar rájöttünk, hogy ugyanazokat a fura B filmeket nézve nőttünk fel. Az új Beetlejuice a fekete-fehér, olasz nyelvű flashbackjeivel például hosszan utal Mario Bavára, Jenna Ortega figurája pedig el is mondja, hogy az édesapja kedvenc filmje a Félelem hadművelet volt. Emlékszem, mennyit beszélgettünk mi is Timmel Baváról és A démon maszkja című filmjéről, amelyet még egy autós moziban láttam, és teljesen eldobtam tőle az agyam – valahol ott kezdődött rajongásom a mozi iránt. Az ilyen közös emlékek könnyen összehozzák az embereket.

MN: A Beetlejuice-t hárman jegyzik: Ön, Michael McDowell és Warren Skaaren. Hogyan állt össze a forgatókönyv?

LW: Michaelé hivatalosan a sztori és maga a szkript, míg nekem sztori- és produkciós kreditem van. Valójában együtt írtuk meg a könyv első változatát, és aztán a producerek elvárásainak megfelelően még sok-sok egyéb változatot is, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Rengeteget dolgoztunk rajta, egy idő után pedig azt éreztük, hogy egyre távolabb sodródunk az eredeti célunktól, fejlesztési pokolban éreztük magunkat. Tim még a legelső változatot olvasta, és nagyon is tetszett neki, csak épp egy másik projektet fejlesztett, így nem kötelezte el magát a Beetlejuice mellett. De ez a másik filmötlet nem nagyon akart összejönni, így mégis belevágott a Beetlejuice-ba, de mi akkor már a sokadik újraírásánál jártunk. Ő vissza akart térni az eredeti szellemiségéhez, s hozta Warrent, akinek remek meglátásai voltak. Sajnos hármunk közül már csak én mesélhetek erről, és nincs, aki kijavítana.

MN: A fáma szerint a forgatókönyv első változata sokkal horrorisztikusabb volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.