Interjú

Groucho Marx a pokolból

Larry Wilson forgatókönyvíró

Film

36 évvel az első rész után érkezett a mozikba a Beetlejuice – Kísértethistória folytatása. Tim Burton sötét komédiájában anno Michael Keaton alakította a túlvilági, kanos és szókimondó démont, aki a Beetlejuice Beetlejuice-ban napjaink legismertebb sikolykirálynője, Jenna Ortega oldalán tért vissza. Az alapmű forgatókönyvírójával róluk beszélgettünk, és sűrűn emlegettük James Cameront is.

Magyar Narancs: Már a Beetlejuice – Kísértethistória előtt is dolgozott Tim Burtonnel, ő rendezte az Alfred Hitchcock bemutatja című tévéműsor egyik epizódját, amelyet ön írt Michael McDowell-lel. Hogy ment a dolog?

Larry Wilson: Több, mint 35 éve történt, így már hézagosak az emlékeim. Nekem és Michaelnek ugyanaz volt az ügynökünk, mint Tim Burtonnek. Szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot, hamar rájöttünk, hogy ugyanazokat a fura B filmeket nézve nőttünk fel. Az új Beetlejuice a fekete-fehér, olasz nyelvű flashbackjeivel például hosszan utal Mario Bavára, Jenna Ortega figurája pedig el is mondja, hogy az édesapja kedvenc filmje a Félelem hadművelet volt. Emlékszem, mennyit beszélgettünk mi is Timmel Baváról és A démon maszkja című filmjéről, amelyet még egy autós moziban láttam, és teljesen eldobtam tőle az agyam – valahol ott kezdődött rajongásom a mozi iránt. Az ilyen közös emlékek könnyen összehozzák az embereket.

MN: A Beetlejuice-t hárman jegyzik: Ön, Michael McDowell és Warren Skaaren. Hogyan állt össze a forgatókönyv?

LW: Michaelé hivatalosan a sztori és maga a szkript, míg nekem sztori- és produkciós kreditem van. Valójában együtt írtuk meg a könyv első változatát, és aztán a producerek elvárásainak megfelelően még sok-sok egyéb változatot is, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Rengeteget dolgoztunk rajta, egy idő után pedig azt éreztük, hogy egyre távolabb sodródunk az eredeti célunktól, fejlesztési pokolban éreztük magunkat. Tim még a legelső változatot olvasta, és nagyon is tetszett neki, csak épp egy másik projektet fejlesztett, így nem kötelezte el magát a Beetlejuice mellett. De ez a másik filmötlet nem nagyon akart összejönni, így mégis belevágott a Beetlejuice-ba, de mi akkor már a sokadik újraírásánál jártunk. Ő vissza akart térni az eredeti szellemiségéhez, s hozta Warrent, akinek remek meglátásai voltak. Sajnos hármunk közül már csak én mesélhetek erről, és nincs, aki kijavítana.

MN: A fáma szerint a forgatókönyv első változata sokkal horrorisztikusabb volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.