Interjú

„Nem csinálhattunk forradalmat”

Peter Kurth színész

Film

Megjelenésünk napján indul a Cirkóban A változás valutája című film, amely Németország újraegyesítését tárgyalja a komédia eszközeivel, mégsem teljesen felhőtelenül. Az egyik főszereplővel, számos német film és színpadi siker hősével beszélgettünk – jobbára az NDK-ról.

Magyar Narancs: A változás valutája 1990 nyarán játszódik, és meglehetősen romantizálva jeleníti meg azt a történelmi időszakot, a keletnémet polgárok viszonyát a fal leomlásához és az ország újraegyesítéséhez. A saját emlékei mennyire vágnak egybe ezzel, egyáltalán mi történt önnel akkoriban?

Peter Kurth: Nagyon különös időszak volt, és ez a film persze elsősorban egy film, ráadásul komédia. Mire vágytak akkor a keletnémet emberek? Hogy végre pénzhez jussanak. Ez volt a nagy álom: a pénzzel végre előbbre juthatunk, végre van jövőnk. Ez az újrakezdés ideje volt, még nem a csalódásoké. Én akkoriban a Karl-Marx-Stadt-i színházban játszottam – a városnak aztán hamarosan ismét Chemnitz lett a neve –, és megpróbáltunk a saját eszközeinkkel küzdeni a várható csalódások ellen. Már az újraegyesítés előtt bevezettük a színházban, hogy az előadások után nyitva marad az épület, és beszélgetést kezdeményezünk a nézőkkel. Felajánlottuk, hogy maradjanak ott és beszélgessünk a darabról, de persze soha nem csak a darabról volt szó. Megpróbáltunk ellene tartani a nyugati nyomásnak. Megpróbáltuk erősíteni azt a gondolatot, hogy ki kéne vívnunk egy olyan pozíciót, amelyből tárgyalhatunk, hogy ne csak egyszerűen „átvegyen” bennünket a Nyugat. Azt szerettük volna elérni, hogy autonómiát kapjunk, hogy párbeszédet folytathassunk a nyugati országrésszel, hogy tárgyalhassunk, hogy diplomáciai viszonyba kerüljünk egymással – szörnyű, hogy mindez nem valósult meg. Mi ott és akkor úgy láttuk, hogy katasztrófához vezet majd, hogy ilyen hirtelen egyesül a két ország.

MN: Valóságosnak tűnt akkoriban egy demokratikus, polgári Kelet-Németország képe?

PK: Visszanézve ma már világos, hogy ez nem volt reális elképzelés.

MN: De valóban hittek benne?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.