Film

Ifjúság

  • - kg -
  • 2016. január 17.

Film

Van valahol egy hely, ahol a legmenőbb halott művészek élvezik az öröklétig tartó room-service-t: itt bulizik Elvis és Andy Kaufman meg a többiek, az élet pedig olyan, mintha Paolo Sorrentino rendezte volna. Mivel erről a helyről filmfelvétel sosem kerülhet ki, Paolo Sorrentino megrendezte a halandóknak szánt verziót is: a még élő nagy művészek luxusmerengőjét, az életen és halálon elmélkedő, nőkről és bőségesebb vizeletáldásról fantáziáló, idősecske művészek exkluzív svájci klubját, egy ötcsillagos, hotelbe oltott elfekvőt, ami kicsit Varázshegy, kicsit Ibiza, kicsit csicsa, de azért elég ízléses. Nagy gondolatok és isiászos testek pihenőhelye e csodás műintézmény, ahol a nagy zeneszerző (Michael Caine) és a nagy filmrendező (Harvey Keitel) bóklászik a magaslati levegőn, régi, meghitt barátságban. Talán orvosi javaslatra, talán a forgatókönyv ­miatt, napi három ordas közhelynél nem adják alább, de Caine és Keitel kettősét nem a sorrentinói lapos életigazságokért szeretjük, hanem mert a két maestro olyan jól mutat együtt az alpesi tájban. Sorrentino valamiért ambicionálja a beszédet, talán azért, mert ő is érzi, hogy míg az arcok, terek, tájak némajátékával mindenre képes, a szavak szintjén csak valami iskolás bölcsességre futja. Micsoda pofátlanság ez a szavak részéről, hát nem tudják ezek, hogy a mesternek Oscar-díja is van?! Hát szabad így cserbenhagyni egy ekkora művészt? Ezzel azonban nem szaporítanánk a költői kérdések így is magas számát, van belőlük elég e szemrevaló alkotásban, mely letekert hanggal egy igazi, mély értelmű remekmű.

A Mozinet bemutatója

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.