Kissé fáradt mozgású, kedvesen tétova idős hölgynek mutatnak be a szálloda halljában - este, a nézőtérről fel sem tűnik, hogy ilyen törékeny és kicsi. Mielőtt bármit is mondhatnék, megigazgatja rajtam a rendetlenül félrecsúszott inget, amikor pedig már egy Dunára néző ablaknál ülünk, a sok mutogatástól puhára gyűrt fénykép kerül az asztalra: nem, nem a színpadon látjuk, zenésztársak gyűrűjében, hanem hétéves unokájával, egy élénk tekintetű kislánnyal, Rocióval, akinek "nagyon jó a hallása, és sokat mozog, ahogy mindenütt a gyerekek".