Film

Hivatali karácsony

  • - kg -
  • 2017. január 15.

Film

A hivatali karácsony az élet megnyerhetetlen csatáinak fő terepe: ha van, az is kínos, ha nincs, az még kínosabb, miközben – ahogy azt brit tudósok kimutatták – az egésznek csak egy dolog adhat értelmet: ha a menedzsment szeretetnyilvánítása helyett „13. havi fizetés” feliratú borítékok sorakoznak a hivatali műfenyő alatt. Egy szó, mint száz, a munkahelyi karácsony a jobbnál jobb vígjátéki lehetőségek meleg­ágya: a dolgozói frusztrációk, a WC-ben szövődő szövetségek, az alkoholmámorban lefénymásolt péniszek és a 3D nyomtató abuzálásának elvárható minimumán túl még a magasztosan korszellemnek nevezett valamiről is el lehet valamit hadarni. Persze csak két, „nini, rénszarvasok isznak a klotyóból” kezdetű poén közt. Történelmi pillanat volt, amikor a Hivatali patkányok (r.: Mike Judge) három, a napi szívásban megfáradt öltönyös lúzere kivonszolta és az erdőszélen brutálisan, baseballütővel megnyomorította a hivatali nyomtatót. Ezt az­óta is emlegetik a „nyomtatók a filmtörténetben” és a „baseballütő helye a munka­pszichológiában” kurzusokon. Ehhez képest a Hivatali karácsony nemcsak hogy visszalépés, de egyben a nagy ’99-es nyomtatóverés megszentségtelenítése is. A Tapló télapó 2. azt bizonyította, hogy a karácsonyi dildofelmutatás nem vicces, a Hivatali karácsony meg azt, hogy a jégszoborból kiszopott tojáslikőr sem az, még ha Jason Bateman orális kunsztja valójában a munkahelyek megőrzését szolgálja. A film egyetlen poénját egy Jézusnak öltözött, névtelen statiszta követi el: neki mindenképp megítéljük a 13. havi fizut.

A Freeman Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.