A hivatali karácsony az élet megnyerhetetlen csatáinak fő terepe: ha van, az is kínos, ha nincs, az még kínosabb, miközben – ahogy azt brit tudósok kimutatták – az egésznek csak egy dolog adhat értelmet: ha a menedzsment szeretetnyilvánítása helyett „13. havi fizetés” feliratú borítékok sorakoznak a hivatali műfenyő alatt. Egy szó, mint száz, a munkahelyi karácsony a jobbnál jobb vígjátéki lehetőségek melegágya: a dolgozói frusztrációk, a WC-ben szövődő szövetségek, az alkoholmámorban lefénymásolt péniszek és a 3D nyomtató abuzálásának elvárható minimumán túl még a magasztosan korszellemnek nevezett valamiről is el lehet valamit hadarni. Persze csak két, „nini, rénszarvasok isznak a klotyóból” kezdetű poén közt. Történelmi pillanat volt, amikor a Hivatali patkányok (r.: Mike Judge) három, a napi szívásban megfáradt öltönyös lúzere kivonszolta és az erdőszélen brutálisan, baseballütővel megnyomorította a hivatali nyomtatót. Ezt azóta is emlegetik a „nyomtatók a filmtörténetben” és a „baseballütő helye a munkapszichológiában” kurzusokon. Ehhez képest a Hivatali karácsony nemcsak hogy visszalépés, de egyben a nagy ’99-es nyomtatóverés megszentségtelenítése is. A Tapló télapó 2. azt bizonyította, hogy a karácsonyi dildofelmutatás nem vicces, a Hivatali karácsony meg azt, hogy a jégszoborból kiszopott tojáslikőr sem az, még ha Jason Bateman orális kunsztja valójában a munkahelyek megőrzését szolgálja. A film egyetlen poénját egy Jézusnak öltözött, névtelen statiszta követi el: neki mindenképp megítéljük a 13. havi fizut.
A Freeman Film bemutatója
