A Sivár vidék nem egy film, amit egy Terrence Malick nevű kiugrott texasi filozófus készített 1972 nyarán Martin Sheennel és Sissy Spacekkel, válaszként a végtelenül egyszerű Bonnie és Clyde-ra és kitaposva az utat a Tiszta románc vagy a Született gyilkosok előtt, kábé egy időben Scorsese Aljas utcákjával. A Sivár vidék egy hely, ahol nem járt előttünk senki, határtalan, meghódításra váró tér, a végtelen, ami visszatükrözi a vágyaidat.
„Mindig is bűnöző akartam lenni, bár nem ekkora” – mondja a fiú a rendőröknek. Nem volt szegény, mégsem volt semmije, amit elveszíthetne. Végiggondolta az amerikai álmot, nyakába vette keresztjét, egy dupla csövű sörétes puskát, és farkasszemet nézett a lemenő Nappal.
A Sivár vidék olyan road movie, amiben szerelmesek menekülnek, csak éppen nem biztos, hogy szerelmesek, és nem tudjuk, hová tartanak. Malick még hat filmet készített, köztük Az élet fáját és Az új világot, de még a másik remekmű, a Mennyei napok sem éri el a Sivár vidék költői erejét és álomszerű szürrealizmusát.
Az első forgatási nap reggelén a Kitet játszó Martin Sheen – akkoriban jellegtelen fiatal tévészínész – a vállára dobja farmerdzsekijét, beletúr frissen mosott hajába, és elindul, hogy felvegyék azt a jelenetet, amiben a kukásként tengődő wannabe cowboy almát majszolva próbálja megtalálni a közös hangot a nála tíz évvel fiatalabb szerelme, Holly apjával. (Nem jár sikerrel.) Malick élete első forgatási napján, amikor meglátja Sheent, lehajol, felvesz egy marékkal a coloradói porból, és beledörzsöli a színész túl selymes hajába, majd megadja a jelet a kameráknak.
Kit a tizennegyedik percben veszi el Holly szüzességét („Miért beszélnek erről ennyit? Ne engem kérdezz!”), a harmincadikban fellocsolja benzinnel a házukat. A filmtörténet egyik legfájdalmasabb jelenetében elég a kovácsoltvas ágy, rajta a kedvenc régi játék baba, a kották a zongorán, az apa holtteste. Nem baj, a pár a családi ház helyett bunkert épít a közeli erdőben egy fa tetején. Egy táskarádiót magukkal visznek, amiből felcsendül majd a Love is Strange.
Kit úgy forgatja a fegyverét, mint a felmerülő problémák megoldására szolgáló varázspálcát. Játékból gyilkol, de soha sem véletlenül, hanem azért, mert ez tűnik a legjobb megoldásnak. Nem az erőszak sokkoló, hanem az, hogy a szereplők nem reagálnak rá – a lányt már nem rázza meg semmi, miután apja büntetésből lelőtte a kutyáját.
A végtelen tér magába zár – miközben a menekülés közben egyre inkább elhidegülő pár a sivatagban bolyong, a lány úgy tesz, mintha a térképet bújná, de közben szavakat ír a nyelvével a szájpadlására. Nem tudjuk meg, milyen szavakat. Kit meg egy hatalmas piros – szemétből turkált – luftballonkosárba pakolja legkedvesebb tárgyait és egy cetlit a szerelme nevével, majd elereszti az egészet az ég felé. „Vágyakozva nézte, ahogy eltűnik. Valami azt súgta neki, ez a mostani öröm nem ismétlődik meg, elmúlt végleg” – suttogja Holly.
Kit bizonyára sokat szenvedett gyerekkorában, de a szenvedés nem minden esetben nemesíti meg a személyiséget, néha felszínessé és érzéketlenné tesz, mondta Malick a fiúról a három interjú egyikében, amit életében adott.
Amíg Spielberg és Lucas képregényeket bújtak, Malick Platónt olvasott, Heideggerrel találkozott is. A Harvardot hagyta ott a Los Angeles-i filmes suliért, bölcsész barátai dühösek is voltak rá. Egy évvel vagyunk Spielberg debütálása, A sugarlandi hajtóvadászat előtt, nagyjából egy időben Scorsese és Lucas szárnypróbálgatásaival, A keresztapa első részével, vagyis a begyöpösödött Hollywood felforgatásának hajnalán. A már-már biblikus Mennyei napokat ’78-ban, a Csillagok háborúját és A harmadik típusú találkozásokat ’77-ben mutatták be – ekkor döntött úgy Malick, hogy otthagyja a filmkészítést. Akkor szállt ki, amikor az új-hollywoodiak igazán beindultak. Csak ’98-ban tért vissza Az őrület határánnal.
Malick olyan enigma, mint Salinger vagy Pynchon. Eltűnése alatt egyesek szerint Párizsban élt, mások szerint egy amerikai farmon tanulmányozta a zen-buddhizmust. Fotót tilos volt készíteni róla, a Sivár vidékben mégis cameózik, mert nem jött el a forgatásra az egyik színész. A jelenet jól sikerült, de Malick, amikor már minden más kész volt, újra akarta venni, hogy kivághassa magát a filmből.
Sheen viszont ezt megtagadta, mert szeretett volna együtt szerepelni a rendezővel – már tudta, hogy ez filmtörténeti pillanat.
Mint Malick minden filmje, a Sivár vidék is hatalmas szenvedés árán készült el, hiába rakta bele saját pénzét is a rendező, fillérekből. Az eredetileg öt hónaposra tervezett forgatás még a tizedik hónapban is tartott, sorban mindenki összeveszett a rendezővel, többen otthagyták az egészet a francba, és azt terjesztették, hogy Malick megőrült.
A film első verziójának megnézése után Malick a kukába dobja a filmet, lecseréli vágóját, és hónapokra újra vágószobába vonul. Jóformán minden alkotóra, aki kitartott mellette, hosszú és tartalmas karrier várt. Sissy Spacek és Jack Fisk, Malick állandó látványtervezője, a Sivár vidék forgatásán szerettek egymásba.
A sivár vidék az a hely, ami elhiteti, hogy megalapítható egy új, saját éden, de az áldozatokkal már nem törődik.
