Film

A "British reserve", a kimért gentleman exportképes filmikonja. Jelenleg a lánya életéért aggódik a Parfüm: Egy gyilkos története című filmben. A Die Hard - Drágán add az életed, a Galaxy Quest, a Michael Collins, az Értelem és érzelem, a Dogma, a Robin Hood és a Harry Potter-széria hatvanéves sztárjával a Berlinalén beszéltünk.

Tizenöt éves korától szerepel a vásznon, kőszínházi karrierje főként vidéki teátrumokhoz köthető, jelenleg a régi-új Stúdió K művésze. Kocsis Ágnes szemledíjas filmjében, a Friss levegőben egy vécésnénit játszik - oly hűen, hogy épp most nyerte el a hazai filmkritikusok díját.

Az amerikai független rock kilencvenes évekbeli sztárcsapata, a Pavement évekkel ezelőtt lehúzta a redőnyt, csúcslemeze, az 1995-ös Wowee Zowee újrakiadása kapcsán azonban lehetőségünk nyílt pótolni az eleddig elmaradt Narancs-interjút. A másoddobos Bob Nastanovich közel tíz év távlatából értékelte a zenekar karrierjét.

Fegyverszünet karácsonyra című háborús filmjét ettől a héttől adják nálunk.

Dédapja Áprily Lajos költő, műfordító, nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész, nagyapja Jékely Zoltán író, költő, édesapja Péterfy László szobrász, bátyja Péterfy Gergely író. A Krétakörben játszik, az Amorf Ördögökben énekel. Hamarosan önálló lemeze lesz.

Ahhoz képest, hogy színész szeretett volna lenni, de nem lett az, játszott filmben (Mielőtt befejezi röptét a denevér), néhány napja pedig abszolút főszerepet vitt - már ha a mellette gyors tempóban cserélődő képeket nem számítjuk - a Vígszínház színpadán, méghozzá jó ház előtt. A tévében a Kultúrház és a Luxor-show egyik műsorvezetője, interjúkat készít írásban és élőben, rádiózik (ez múlt és jövő idő éppen). Kultúraközvetítő munkás.

Van a sci-finek egy olyan iránya, ami nem távoli galaxisokba visz el háromezer év múlva, hanem itt játszódik miközöttünk, mondjuk, csak harminc év múlva. Mindössze harminc: még látjuk magunkat öregen, öregebben, még felismerjük, hogy a sarki tejivóból luxusszálló lett, a kocsmából benzinkút. Az ilyen sci-fikben van a spiritusz.

Tizennégy éve kulturális tanácsnok Essenben, öt éve egyengeti a Ruhr-vidék útját a kulturális főváros felé. Új metropolis születik.

Az Anyádat is, a Harry Potter és az azkabani fogoly rendezőjének új filmje, Az ember gyermeke most került a pesti mozikba. Velencében beszélgettünk vele.

Godard szerint minden filmnek van eleje, közepe és vége, de nem feltétlenül ebben a sorrendben. Mindazonáltal nem árt először elsajátítani a helyes sorrendet, melyhez ma már Magyarországon is számos forgatókönyv-írói kurzus és pályázat nyújt segítséget. Ezúttal egy amerikai kezdeményezés hazai lehetőségeiről beszélgettünk.

"Jézusom", mondja, amikor leteszem elé a közel kétszáz címet tartalmazó szereplistát: az első "tétel" egy bizonyos Szinetár György Susmus című darabja, melyben egy Tiszai nevű igazgatót játszott, 1964-ben, Szolnokon. Aztán rájön, hogy nem is ez volt az első... Az eddigi utolsó viszont biztos: Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényének színpadi változatában Béla kollégát, a kocsmárost alakítja.

A Kaláka a hét végén mutatta be Madáretető című új lemezét, amelyen új magyar gyerekverseket játszik.

Kissé fáradt mozgású, kedvesen tétova idős hölgynek mutatnak be a szálloda halljában - este, a nézőtérről fel sem tűnik, hogy ilyen törékeny és kicsi. Mielőtt bármit is mondhatnék, megigazgatja rajtam a rendetlenül félrecsúszott inget, amikor pedig már egy Dunára néző ablaknál ülünk, a sok mutogatástól puhára gyűrt fénykép kerül az asztalra: nem, nem a színpadon látjuk, zenésztársak gyűrűjében, hanem hétéves unokájával, egy élénk tekintetű kislánnyal, Rocióval, akinek "nagyon jó a hallása, és sokat mozog, ahogy mindenütt a gyerekek".

Most már biztos: a pokolba vezető út Woody poénjaival van kikövezve.