magyarnarancs.hu: Az Ifjúság legfőbb témája az öregedés: mi a legfőbb előnye és egyben legnagyobb hátránya, hogy már nem húszéves?
Harvey Keitel: Nem vagyok már mai gyerek, és ez egyszerre remek érzés és maga a borzalom. A fiatalság arról szól, hogy minél több mindent meg akarsz ragadni, minél több mindent le akarsz igázni a tudatoddal. A többi meg… Nos, a többi meg ennek az egésznek az elengedéséről, a feladásáról szól.
| ||
magyarnarancs.hu: És mi a helyzet Hollywooddal? Lehetséges ötven felett főszerephez jutni?
HK: Aligha tőlem hallja először: Hollywood lehetetlen hely. De a színész útja ez is, bevenni ezt a lehetetlen helyet.
magyarnarancs.hu: Jó barátja, Martin Scorsese él-hal a klasszikus olasz moziért. Rossellini, De Sica, Fellini vagy épp Visconti mind az imádott kedvencei közé tartoznak. Önnek is?
HK: Mindegyikük külön világ, hiszen az igazi művészet mindig mélyen személyes ügy. Én Rossellinitől Viscontiig mindannyiukat nagy rendezőnek tartom.
magyarnarancs.hu: De mégis: Visconti vagy Fellini? Melyik áll közelebb a szívéhez?
HK: Maradjunk annyiban: mindkettő!
| ||
magyarnarancs.hu: Vegyük az olasz divattervezőket: közülük kik a kedvencei?
HK: Ha válaszolnék, nekem annyi. Ugye nem akar meggyilkolni?!
magyarnarancs.hu: És az olasz operával hogy áll?
HK: Hát, az olyan számomra, mint a lélegzés maga.
magyarnarancs.hu: A korai filmjei ezer szálon kötődnek New York olasz negyedéhez. Ma már alig van valami Little Italyból, Chinatown és a turizmus jóformán bekebelezte az egykori aljas utcákat. Maradtak még egyáltalán autentikus olasz helyek New Yorkban?
HK: Nyugodjon meg, New York kitartóan őrzi az eredetiségét, de nem szabad leragadni a felszíni lószarnál; aki mélyebbre ás, annyi eredetiséget talál, hogy csak győzze.
| ||
magyarnarancs.hu: A nyolcvanas években volt Poncius Pilátus Damiano Damianinál (Nyomozás Krisztus holtteste után) és Júdás Scorsese-nél (Krisztus utolsó megkísértése). Véletlen egybeesés lenne két „krisztusos” film egymás után?
HK: Nevezhetjük véletlennek, de azért volt ebben némi tudatosság is a részemről. Meg persze jó adag szerencse.
magyarnarancs.hu: Két filmet is forgatott Zsigmond Vilmos operatőrrel. Sem az Állj, határ!, sem a Cinikus hekus nem volt egy fáklyásmenet. Hogy viselte a nehézségeket?
HK: Az életben semmi sem könnyű, miért pont a filmkészítés lenne az! Az igazi élet maga a mocsok és közönségesség, de mégis ez az, az igazi élet, ami számít, amit mindig keresünk. Ezek nem az én szavaim, vagyis csak részben: egy W. Somerset Maugham-idézetet alacsonyítottam le a válaszomhoz.
magyarnarancs.hu: Ha valakiben felfedezné a következő Tarantinót, újból felvenné a produceri sapkáját?
HK: Szent kötelességemnek tartanám.
magyarnarancs.hu: Végezetül, ha mondana néhány szót Michael Caine-ről... Milyen volt a közös munka az Ifjúságban?
HK: Michael egyike azoknak a színészeknek, akik igazi példaképeknek számítanak a szakmában. Sokak számára követendő példa.
Korábbi interjúinkat Harvey Keitellel itt és itt olvashatják.
