Film

Tőlünk földrajzilag és kulturálisan távol eső országok filmjeit nézni nemritkán olyan, mint egy sci-fi: szokatlan küllemű, megjegyezhetetlen nevű lények ténykednek egzotikus környezetben, fura szabályok szerint, nehezen értelmezhető célok érdekében. (De most komolyan, tegye fel a kezét, aki teszem azt az Egy gésa emlékiratai bármely szereplőjének bármely problémáját képes volt magáénak érezni.) Az iráni filmkészítés ügyeletes fenegyerekeként - mely titulusba az, hogy még szabadlábon filmezhet, legalább annyira bejátszik, mint díjainak sokasága - számon tartott Asghar Farhadi legfrissebb mozija az üdítő kivételek közé tartozik.

Az elmúlt húsz év egyik fontos brit rockzenekara idén másodszor játszott a Sziget Nagyszínpadán. A koncert előtt a Manics gitáros-énekesét faggattuk.

Múlt pénteken befejezte; lezárt életművel távozott, gyermekkoráról szóló filmje vágási munkálatait követően érte a halál. A Pinochet-rezsim elől Párizsba menekülő - szerfelett termékeny - chilei rendező filmjeiben a dél-amerikai látomásos szürrealizmust keverte fekete humorral, a hétköznapok fantasztikumával. A legnagyobb francia és nemzetközi sztárokkal dolgozott, mint Michel Piccoli, Catherine Deneuve, Marcello Mastroianni vagy éppenséggel John Malkovich. Õrzünk vele egy Párizsban felvett beszélgetést.

1930-ig megközelítőleg 600 némafilm készült Magyarországon. Legtöbbjük létezéséről legfeljebb plakátok vagy standfotók tanúskodnak - ezekből nyílt kiállítás a Műcsarnokban. Az elveszett némafilmek utáni nyomozásról a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársát kérdeztük.

A Vígszínház társulatának tagja 2002-től 2010-ig Egerben játszott. A "legendás" Máté Gábor-Horvai István-osztály tagjaként augusztus elején az ő életéről mutattak be előadást Zsámbékon.

Az egyik együttes tizenöt év után feloszlik, a másiknak majdnem ennyi idejébe került, hogy egyáltalán létrejöhetett. Egymás után léptek fel a Sziget első napján, a világzenei színpadon. Először az Ojos de Brujo lendületes és összeszedett szóvivőjét, Maxwell Wrightot kérdeztük - a jövőről is, aztán az AfroCubism egyik gitárosát, Djelimady Tounkarát - főleg a múltról.

A távol-keleti filmművészet 90-es években kezdődő reneszánszának meghatározó egyénisége jelenleg A nagymesterek című új filmje utómunkálatainál tart. A Szerelemre hangolva, a Bukott angyalkák, a Csungking expressz, a Vadító szép napok vagy éppenséggel a 2046 alkotójával Torontóban beszéltünk.

Az Örkény Színház számtalan díjjal kitüntetett színésznője, a Kaméleon vagy az I love Budapest című filmek főszereplője év eleje óta külföldön dolgozik a filmes karrierjén, így a jövő évadban itthon már nem is játszik. Pályájáról és a döntésig vezető tapasztalatokról beszélgettünk vele.

A Gyulai Shakespeare Fesztivál egyik vendégjátéka a dél-koreai Yohangza Theatre Company Szentivánéji álom című előadása volt. A társulat minden előadásában keveri a keleti, tradicionális, mitikus folklórt a nyugati színházi hagyományokkal; repertoárjukon szerepel többek között a Vízkereszt, vagy amit akartok, a Hamlet, a Macbethen alapuló bemutató vagy Ibsen Peer Gyntje. A fesztiváldíjas, nyolc éve a világot járó Szentivánéji álom bár Shakespeare szövegét használja, mégis erősen át van formálva: az eredetiből csak a tündérkirálypár és a négy szerelmes története szerepel benne. Ám a tündérek királya helyett a szellemek királynője a főszereplő, aki megbünteti férjét hűtlenségéért, a szellemek pedig dokkabik, a koreai folklór egyszerre vicces és félelmetes lényei; földi halandók helyett pedig a négy égtáj csillagai a bonyodalmakba keveredő szerelmesek.

A pszichedéliával átszőtt komplex, súlyos rockzenét játszó amerikai Mastodon az egykori Today Is The Day ritmusszekciójából alakult a 90-es évek végén, és kiváló lemezeinek köszönhetően pár év alatt a nemzetközi rockzenei színtér egyik legelismertebb csapatává vált. A Hegyalja Fesztiválon a nagyszínpad főzenekaraként adott koncert előtt Bill Kelliher gitárost kaptuk el egy rövid körre.