Hosszabb élettartam (Cedric Brooks, Skatalites)

  • Bognár Tamás
  • 2003. augusztus 21.

Film

Magyar Narancs: Ha jól tudom, 1983 óta tagja a Skatalitesnak.

"A Skatalites nélkül nem létezne reggae" - hallható sokfelől e kissé sarkosnak tűnő kijelentés, de annyi bizonyos, hogy a zenekarnak meghatározó szerepe volt a műfaj létrejöttében. A Sziget Világzenei Színpadán, egy jóféle jamaicai zenetörténet-óra felvezetése után pedig az alábbi konferansz hangzott el: "És most jöjjön egy Skatalites-szerzemény, az első reggae, amit valaha írtak: a Rock Fort Rock." A Skatalitesot mindig a fúvósszekció egyik szólistája vezette, ezt a posztot tölti most be Cedric Brooks, a maga 60 évével Benjáminnak számító szaxofonos, fuvolás, kürtös.

Cedric Brooks: Egy időre valóban akkor csatlakoztam a zenekarhoz, amikor abban az időben újra összeállt hivatalosan is. (Az 1964-ben alakult kilenctagú együttes csupán másfél évig létezett eredeti formájában. A feloszlás oka egy tragikus haláleset volt, a zenekar és a skaéra egyik vezető szerzője, a harsonás Don Drummond leszúrta táncosnő barátnőjét. Drummond egy elmegyógyintézetben halt meg 1969-ben. Noha számos tag továbbra is együtt zenélt, majd húsz évet kellett várni az új Skatalites-formációra - a szerk.) Az elmúlt két évtizedben többször is játszottam velük, de állandó tagnak tulajdonképpen csak négy éve számítok.

MN: Jelenleg kiket hallhatunk az eredeti felállásból?

CB: A basszus-dob párost, Llyod Brevettet és Lloyd Knibbet, Lester Sterlinget altszaxofonon, valamint a ma este fellépő egyik énekest, Lord Tanamót, hiszen ő is már a kezdetektől fogva fellépett a Skatalitesszal.

MN: Az együttes zenei bölcsőjének egy katolikus iskolát tekinthetünk Kingstone-ban. Ha később is, mint az alapító tagok, de ön is oda járt.

CB: Így van, ez volt az Alpha Cottage Fiúskola, egy kvázi javítóintézet, amely apácák védnöksége alatt állt. A különlegességét az adta, hogy a szokványos tantárgyak mellett kiemelt zenei képzés folyt az intézményben. A hosszú évek alatt ott tanuló diákokból aztán százával kerültek ki a későbbi hivatásos zenészek.

MN: Hogyan alakult ki az a zene, amit ma skának hívunk?

CB: A jamaicai lemezipar megjelenése előtt a zenénk legnagyobb részét az USA-ból importáltuk. Azt a populáris zenét - rhythm & bluest, boogie-t, big band alapú dzsesszt - játszottuk, amit onnan hallottunk a rádióban. Ez volt a mi vendéglátós korszakunk, különböző hotelzenekarokban nyomtuk a Chubby Checkert meg a Nat King Cole-t. A váltás a 60-as évek elejére tehető, amikor létrejöttek az első jamaicai stúdiók. Kezdetben az amerikai slágerek feldolgozásait rögzítettük, majd a lemezipar fejlődése arra ösztökélt, hogy a saját kultúránkat is hozzáadjuk a zenéhez. Az adalék a mento volt, a mi afrikai gyökerű, tradicionális zenénk, s ezzel a lokalizált amerikai áramlatok sokkal befogadhatóbbá, táncolhatóbbá váltak számunkra. Nos, a ska valójában ebből a keveredésből alakult ki.

MN: Mikortól használták a ska kifejezést?

CB: Pontosan nem lehet megmondani, valószínűleg egy spontán kialakult hangutánzó szó, amely a zene lüktetését - ska, ska, ska - adja vissza. A hangsúly itt a gitáron van, ami a fő ritmust viszi.

MN: Bob Marley az egyik riportjában a ritmusokon keresztül magyarázza a ska, a rock-steady és a reggae közti különbséget.

CB: A ritmusok természetesen eltérőek, de ez nem csupán ütemek kérdése. Az emberek mindig az éppen aktuális életérzésüket viszik a zenéjükbe, s ezek a korszakhangulatok jól tükröződnek a jamaicai zene alakulásában.

A mi hagyományos tánckultúránk a "sound system" - előre rögzített zenére, bakelitlemezekre táncoltunk. A vezető sound systemek között valóságos harc folyt a hallgatóság megszerzéséért. A két fő rivális, Clement "Coxsonne" Dodd és Duke Reid közötti versengés aztán tovább folytatódott, amikor mindketten önálló stúdiót alapítottak, előbbi a Studio One-t, utóbbi a Treasure Isle-t. Idővel mindkettőnek kialakult egy saját, markáns hangzásvilága, ekkor már nem másoltuk a zenét. Erre a korszak-ra a nagyfokú individualizmus, az igen aktív, önálló tánclépések (a spárgától kezdve mindenféle pörgések stb.) jellemzők.

MN: Hogyan fejlődött ebből tovább a rock-steady?

CB: Talán ironikus, de szintén amerikai befolyásra. Amikor a főleg szerelmes, lágyabb megszólalású dalok kezdtek beáramlani, mi is próbáltuk reprodukálni ezt a fajta lelassultabb hangzást. Ez a zene arról szólt, hogy a fiú és a lány összebújhassanak a táncparketten. Na és ezután jött a reggae, amely már teljesen jamaicai "találmány", a ritmusa valahol egyesíti az előbbi kettőt, se nem gyors, se nem lassú, s teljes szabadságot ad az egyénnek annak eldöntésében, hogy társsal vagy inkább magában szeretne táncolni. A Skatalites jelen volt mindhárom műfaj megszületésénél, ezért érezzük feladatunknak, hogy mindegyik stílust játsszuk, ápoljuk a tradíciót.

MN: Miben látja annak az okát, hogy bár a Skatalites számos kiváló énekessel dolgozott együtt a mai napig, mégis zömében instrumentális felvételeket készít?

CB: Ha már ismersz egy dalt egy általad nagyra tartott előadótól, nem biztos, hogy kedvelni fogod egy másik énekes tolmácsolásában. A mi hangszeres feldolgozásainkra viszont úgy énekelhetsz, ahogy neked tetszik. Így a daloknak hosszabb lehet az élettartamuk, segítünk a fennmaradásukban.

MN: S meddig tudják folytatni? Az egykori zenekarvezető, Tommy McCook 1998-ban meghalt, utána egy évvel az ön elődje, Roland Alphonso a színpadon esett össze infarktussal. Meddig lehet még pótolni egy-egy ős skatalitesost?

CB: Ki tudja. Ez az élet része, valakinek mindig mennie kell. Ameddig tartjuk a hitünket és megvan az akarat, folytatjuk.

Bognár Tamás

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.