Film

Hullámlovasok

Film

A szörfözés vajon megoldás a családi problémákra? Helen Hunt szerint szimbolikusan mindenképp; legújabb saját rendezésében ezt próbálja elhitetni. A hajszolt-sikeres New York-i szerkesztőnő ugyanis tűsarkú és kiskosztüm helyett neoprén kezes­lábast húz, hogy megszelídítse kamasz fiát, a múlt elnyomott traumáit és persze a hullámokat. Mindeközben talán nem is ő a főszereplő, hanem az íróvá válni vágyó tinédzser, aki a kritikai szakmai közegben mozgó anyával megáldottan többszörösen is nyomasztó helyzetben van. Anya és fia ráadásul egyfajta Gilmore lányok-szerű bohózatban él, csakhogy az önmegvalósításnak szükségszerűen fel kell bontania egy ilyen életközösséget, és a saját élet felé mindkét félnek rögös az út. Pontosabban hullámos, megkönnyítve azzal a szerethető humorral és érzékenységgel, amelyet Helen Hunttól már előző filmjében is láthattunk. Míg azonban az Amikor minden változik sokkal több finomsággal, árnyaltsággal közelít saját témájához, addig itt inkább néhány jól bevált közhellyel párosulnak az olyan – önmagukban szórakoztató és szerethető – figurák és mellék­figurák, mint a családi drámát folyton kísérő limuzinsofőr. A kötele­zően beletuszkolt szerelmi szál (a fiáért szörfözni tanuló anya plusz a szörfoktató afférja – micsoda meglepetés!) pedig igazán elnagyolt és hiteltelen, annak ellenére, hogy a színészi játékra nem lehet panasz. A család dolgait viszont tényleg hitelesen pedzegeti Hunt, még akkor is, ha adott esetben a szörfdeszka többször is kicsúszik a forgató­könyv­írója alól.

Forgalmazza a Cinetel

Neked ajánljuk