Film

I Am Breathing

Film

A világ számos nagyvárosában, több mint 170 helyszínen, sőt mi több, az Antarktisz kivételével az összes kontinensen - nálunk a Ha érteni akarod a világot nevű szervezet jóvoltából - egyszerre mutatták be Emma Davie és Morag McKinnon dokumentumfilmjét, amely egy végzetes idegrendszeri betegségben szenvedő 34 éves férfi, Neil Platt utolsó hónapjait mutatja be.

Az ALS (amyotrophic lateral sclerosis) a motoros neuronoknak, azaz a mozgást vezérlő idegsejteknek a "meghibásodását" jelenti, amely következtében fokozatos leépülés, végül a test mozgásának leállása, a beszéd, nyelés és légzés készségének elvesztése megy végbe. Ennek az igen gyors lefolyását képesítik a film alkotói Neil blogja nyomán.

A doku főszereplője szinte gyermeki kíváncsisággal, kényszerű beletörődéssel és némiképp fura, de mindenképpen szimpatikus humorral viseli terhét. Neil végigkalauzolva eddigi rövid életén és betegségének stációin, azt a leginkább fájdalmas tényt hangsúlyozza, hogy sosem láthatja felnőni épp csak tipegő kisfiát, Oscart.

A film a helyzet komolyságához illő emberséggel és intim humorral jeleníti meg mindazt, ami maga az élet. A kampányfilmnek semmiképpen sem tekinthető dokumentáció egyszerre szól egy adott személy helyzetéről és minden szenvedőről. Bátorság, életszeretet, zaklatottság és megsemmisülés, ez mind az I Am Breathing, Neil személyisége és tudatos ereje miatt az egész mégsem válik megrázóvá, nem sajnálkozunk, az a fura mosoly a nézők arcán, az tette mégis oly zavarba ejtővé e dokumentumfilm világ körüli vetítését.

 

Toldi mozi, június 21.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.