Film

I Am Breathing

Film

A világ számos nagyvárosában, több mint 170 helyszínen, sőt mi több, az Antarktisz kivételével az összes kontinensen - nálunk a Ha érteni akarod a világot nevű szervezet jóvoltából - egyszerre mutatták be Emma Davie és Morag McKinnon dokumentumfilmjét, amely egy végzetes idegrendszeri betegségben szenvedő 34 éves férfi, Neil Platt utolsó hónapjait mutatja be.

Az ALS (amyotrophic lateral sclerosis) a motoros neuronoknak, azaz a mozgást vezérlő idegsejteknek a "meghibásodását" jelenti, amely következtében fokozatos leépülés, végül a test mozgásának leállása, a beszéd, nyelés és légzés készségének elvesztése megy végbe. Ennek az igen gyors lefolyását képesítik a film alkotói Neil blogja nyomán.

A doku főszereplője szinte gyermeki kíváncsisággal, kényszerű beletörődéssel és némiképp fura, de mindenképpen szimpatikus humorral viseli terhét. Neil végigkalauzolva eddigi rövid életén és betegségének stációin, azt a leginkább fájdalmas tényt hangsúlyozza, hogy sosem láthatja felnőni épp csak tipegő kisfiát, Oscart.

A film a helyzet komolyságához illő emberséggel és intim humorral jeleníti meg mindazt, ami maga az élet. A kampányfilmnek semmiképpen sem tekinthető dokumentáció egyszerre szól egy adott személy helyzetéről és minden szenvedőről. Bátorság, életszeretet, zaklatottság és megsemmisülés, ez mind az I Am Breathing, Neil személyisége és tudatos ereje miatt az egész mégsem válik megrázóvá, nem sajnálkozunk, az a fura mosoly a nézők arcán, az tette mégis oly zavarba ejtővé e dokumentumfilm világ körüli vetítését.

 

Toldi mozi, június 21.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."