Film

I Am Breathing

Film

A világ számos nagyvárosában, több mint 170 helyszínen, sőt mi több, az Antarktisz kivételével az összes kontinensen - nálunk a Ha érteni akarod a világot nevű szervezet jóvoltából - egyszerre mutatták be Emma Davie és Morag McKinnon dokumentumfilmjét, amely egy végzetes idegrendszeri betegségben szenvedő 34 éves férfi, Neil Platt utolsó hónapjait mutatja be.

Az ALS (amyotrophic lateral sclerosis) a motoros neuronoknak, azaz a mozgást vezérlő idegsejteknek a "meghibásodását" jelenti, amely következtében fokozatos leépülés, végül a test mozgásának leállása, a beszéd, nyelés és légzés készségének elvesztése megy végbe. Ennek az igen gyors lefolyását képesítik a film alkotói Neil blogja nyomán.

A doku főszereplője szinte gyermeki kíváncsisággal, kényszerű beletörődéssel és némiképp fura, de mindenképpen szimpatikus humorral viseli terhét. Neil végigkalauzolva eddigi rövid életén és betegségének stációin, azt a leginkább fájdalmas tényt hangsúlyozza, hogy sosem láthatja felnőni épp csak tipegő kisfiát, Oscart.

A film a helyzet komolyságához illő emberséggel és intim humorral jeleníti meg mindazt, ami maga az élet. A kampányfilmnek semmiképpen sem tekinthető dokumentáció egyszerre szól egy adott személy helyzetéről és minden szenvedőről. Bátorság, életszeretet, zaklatottság és megsemmisülés, ez mind az I Am Breathing, Neil személyisége és tudatos ereje miatt az egész mégsem válik megrázóvá, nem sajnálkozunk, az a fura mosoly a nézők arcán, az tette mégis oly zavarba ejtővé e dokumentumfilm világ körüli vetítését.

 

Toldi mozi, június 21.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.