Film

I Am Breathing

Film

A világ számos nagyvárosában, több mint 170 helyszínen, sőt mi több, az Antarktisz kivételével az összes kontinensen - nálunk a Ha érteni akarod a világot nevű szervezet jóvoltából - egyszerre mutatták be Emma Davie és Morag McKinnon dokumentumfilmjét, amely egy végzetes idegrendszeri betegségben szenvedő 34 éves férfi, Neil Platt utolsó hónapjait mutatja be.

Az ALS (amyotrophic lateral sclerosis) a motoros neuronoknak, azaz a mozgást vezérlő idegsejteknek a "meghibásodását" jelenti, amely következtében fokozatos leépülés, végül a test mozgásának leállása, a beszéd, nyelés és légzés készségének elvesztése megy végbe. Ennek az igen gyors lefolyását képesítik a film alkotói Neil blogja nyomán.

A doku főszereplője szinte gyermeki kíváncsisággal, kényszerű beletörődéssel és némiképp fura, de mindenképpen szimpatikus humorral viseli terhét. Neil végigkalauzolva eddigi rövid életén és betegségének stációin, azt a leginkább fájdalmas tényt hangsúlyozza, hogy sosem láthatja felnőni épp csak tipegő kisfiát, Oscart.

A film a helyzet komolyságához illő emberséggel és intim humorral jeleníti meg mindazt, ami maga az élet. A kampányfilmnek semmiképpen sem tekinthető dokumentáció egyszerre szól egy adott személy helyzetéről és minden szenvedőről. Bátorság, életszeretet, zaklatottság és megsemmisülés, ez mind az I Am Breathing, Neil személyisége és tudatos ereje miatt az egész mégsem válik megrázóvá, nem sajnálkozunk, az a fura mosoly a nézők arcán, az tette mégis oly zavarba ejtővé e dokumentumfilm világ körüli vetítését.

 

Toldi mozi, június 21.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.