Film

A PestiSrácok cikke szerint mind át vagyunk verve, díjnyertes filmjeink után valójában szégyenkeznünk kellene.

A címben szereplő helyen és időben (a 2011. évben), alig két órával egy 8 áldozatot követelő oslói autóbomba-merénylet után 77, a Norvég Munkáspárt (kb. szociáldemokrata párt) ifjúsági táborában nyaraló tinédzsert gyilkolt halomra egy zavaros gondolkodású, de korántsem elmebeteg náci. Ez volt Norvégia történetének legnagyobb békeidőben elkövetett tömeggyilkossága.

A Blinken OSA – Szabad Európa Rádió Archívumban, 18 órától.

Denzel Wa­shington az Orient expresszen utazik, fején kufi, kezében könyv; a jelentős színész a jelentős író, Ta-Nehisi Coates memoárját, a 2015-ös Between the World and Me-t olvasgatja.

Létezik egy horror alműfaj, melyet jobb híján „a civilizált ember rémálmaként” lehetne definiálni. Idesorolhatók a kannibálhorrorok (Green Inferno, Cannibal Holocaust, Csontok és skalpok) vagy a hillbilly-horrorok (Sziklák szeme, Gyilkos túra).

A napóleoni hadjáratokból dezertőrként, elzüllötten visszatérő egykori huszárkapitány él a lehetőséggel, melyet távollétében a már el is feledett jegyesének nővére akaratlanul teremtett: a gyáva és csapodár katonaszökevény helyett leveleket írogatva a vágyakozásban megbetegedő menyasszonynak

Párizs, Franciaország, helyi idő szerint valamikor délután. Egyik járókelő a másikhoz: Ne haragudjon, möszjő, hogyan jutok el az operába? Gyakorolni, sokat gyakorolni!

Gigászoknak kell itt összecsapniuk.