Interjú

„Jól öregedett”

Daniel Brühl színész

Film

Első rendezésében, a minap a mozikba került Saját lifttel a pokolba című filmben egy Daniel nevű, híres német színészt játszik. Budapestről, osztrák kiejtésről, a Marvel-filmekről, Dragomán regényeiről és természetesen a Good bye, Lenin!-ről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hogy kezdődött? Felhívta Daniel Kehlmannt, hogy kérlek, írj forgatókönyvet egy Daniel nevű, Berlinben élő német filmsztárról, aki szerepelt a Good bye, Lenin!-ben, és most épp egy szuperhősfilm meghallgatására készül?

Daniel Brühl: Nem egészen. Tíz éve lehetett, hogy egy tapas étteremben üldögéltem Barcelonában, és egyszer csak észrevettem egy férfit, aki engem bámult. Egyértelmű megvetést láttam a tekintetében. Félig spanyol vagyok, épp azt újságoltam mindenkinek, akinek csak tudtam, hogy végre saját lakásom van Barcelonában, nem az anyámmal kell laknom. Büszkén hirdettem, hogy megérkeztem, hogy igazi katalóniai vagyok, igazi barcelonai lakos. És közben láttam, mennyire irritálom a viselkedésemmel ezt az idegent. Elképzeltem, hogy építőmunkás egy felállványozott házon, aki belát a lakásomba. És miután hónapokon át megfigyelt, egyszer csak odalép hozzám egy tapas bárban. Világos volt, hogy ha ebből egyszer film lesz, annak kamaradarabnak kell lennie, egy bárban kell játszódnia.

MN: A bárba, amiből berlini csehó lett, egy szép napos reggelen egy szuperhősfilm meghallgatására igyekezve belép Daniel, a híres német színész.

DB: Eljátszottam a gondolattal, hogy mi legyek? Építész? Politikus? Rájöttem, hogy semmi mondanivalóm nincs róluk. Jó, gondoltam, akkor legyek én, Daniel, a színész, játsszunk el a saját személyemmel, annak egy változatával. Nekitámadni egy olyan alaknak, mint én – úgy éreztem, ez csodás lehetőségeket rejt magában, már csak meg kell írnia valakinek, hiszen én nem értek az íráshoz. Spanyolországban ráadásul nem igazán volt filmes hátországom. Úgy tűnt, az ötlet elhalt, mígnem, immár berlini lakosként egyik lakásból a másikba költöztem, oda, ahol a mai napig is élek. És az ötlet ismét motoszkálni kezdett bennem. Legyen akkor Berlin! Ezen a ponton felhívtam Daniel Kehlmannt, hiszen az íráshoz továbbra sem értettem. Elhívtam kávézni, és előadtam az ötletemet. Tudtam, udvarias ember, legfeljebb majd megdicséri az ötletemet, és udvariasan nemet mond. Elvállalta. És három hét múlva már küldte is az első forgatókönyv-változatot. Nagyon jót tett a filmnek Kehlmann fekete osztrák humora.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”