Interjú

„Jól öregedett”

Daniel Brühl színész

Film

Első rendezésében, a minap a mozikba került Saját lifttel a pokolba című filmben egy Daniel nevű, híres német színészt játszik. Budapestről, osztrák kiejtésről, a Marvel-filmekről, Dragomán regényeiről és természetesen a Good bye, Lenin!-ről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hogy kezdődött? Felhívta Daniel Kehlmannt, hogy kérlek, írj forgatókönyvet egy Daniel nevű, Berlinben élő német filmsztárról, aki szerepelt a Good bye, Lenin!-ben, és most épp egy szuperhősfilm meghallgatására készül?

Daniel Brühl: Nem egészen. Tíz éve lehetett, hogy egy tapas étteremben üldögéltem Barcelonában, és egyszer csak észrevettem egy férfit, aki engem bámult. Egyértelmű megvetést láttam a tekintetében. Félig spanyol vagyok, épp azt újságoltam mindenkinek, akinek csak tudtam, hogy végre saját lakásom van Barcelonában, nem az anyámmal kell laknom. Büszkén hirdettem, hogy megérkeztem, hogy igazi katalóniai vagyok, igazi barcelonai lakos. És közben láttam, mennyire irritálom a viselkedésemmel ezt az idegent. Elképzeltem, hogy építőmunkás egy felállványozott házon, aki belát a lakásomba. És miután hónapokon át megfigyelt, egyszer csak odalép hozzám egy tapas bárban. Világos volt, hogy ha ebből egyszer film lesz, annak kamaradarabnak kell lennie, egy bárban kell játszódnia.

MN: A bárba, amiből berlini csehó lett, egy szép napos reggelen egy szuperhősfilm meghallgatására igyekezve belép Daniel, a híres német színész.

DB: Eljátszottam a gondolattal, hogy mi legyek? Építész? Politikus? Rájöttem, hogy semmi mondanivalóm nincs róluk. Jó, gondoltam, akkor legyek én, Daniel, a színész, játsszunk el a saját személyemmel, annak egy változatával. Nekitámadni egy olyan alaknak, mint én – úgy éreztem, ez csodás lehetőségeket rejt magában, már csak meg kell írnia valakinek, hiszen én nem értek az íráshoz. Spanyolországban ráadásul nem igazán volt filmes hátországom. Úgy tűnt, az ötlet elhalt, mígnem, immár berlini lakosként egyik lakásból a másikba költöztem, oda, ahol a mai napig is élek. És az ötlet ismét motoszkálni kezdett bennem. Legyen akkor Berlin! Ezen a ponton felhívtam Daniel Kehlmannt, hiszen az íráshoz továbbra sem értettem. Elhívtam kávézni, és előadtam az ötletemet. Tudtam, udvarias ember, legfeljebb majd megdicséri az ötletemet, és udvariasan nemet mond. Elvállalta. És három hét múlva már küldte is az első forgatókönyv-változatot. Nagyon jót tett a filmnek Kehlmann fekete osztrák humora.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.