tévésmaci

Kacsafarkas

  • tévésmaci
  • 2022. június 15.

Film

Amikor Sztupa és Troché átvették az első rendesebb szolgálati autójukat, egy 1965-ös Opel Rekordot a B széria első darabjai közül, az egy olyan világban esett meg, ahol nagy becse volt a személygépkocsinak.

Pláne egy ilyennek, kockalámpás, tojáshéjszínű, piros tetővel. De a nagy öröm felemásra sikerült. Sztupa elégedetten gusztálta, ellenben Troché csak a nagy kámpicsor pofájával kerülgette. A használata persze minden igényt felülmúlt, csak ne lett volna mindig ugyanaz a reggeli kenykődés. Sztupa megkérdezte Trochét: vezetsz? Semmi válasz, de nem hagyta annyiban: követés, üldözés, hajsza, rodeó, szerpentin vár ma reánk, vezetsz? Nem, nyögte ki Troché, s beülve is csak nézegetett előre-hátra, mint aki keres valamit. Sztupa nem sokat hederített rá, lenyűgözte a modern technológia, különösen a kilométerórát bírta, alacsony tempónál zöld kis csík araszolt előre rajta, közepesnél narancssárga húzott, a magasnál pedig a piros csak úgy hasított előre. Sokáig így ment a dolog, Sztupa örült, Trochénak hiányzott valami. Egészen addig ment így, mígnem Bassano del Grappa városában akadt dolguk, Veneto tartományban. Nem haladt túl jól ott az ügymenet, Sztupa már úgy volt vele, hogy dolgavégezetlenül távoznak, de az egyik reggel Troché vigyorgó pofával került elő korai sétájáról. Nem szólt semmit, de utána hegyeket mozgatott meg, s végül mindent elintéztek. Sztupa nem firtatta, hogy mi van, csak amikor elhagyni készültek a várost, megint megkérdezte: vezetsz? Nem. Nofene. De amikor Troché bekászálódott az anyósülésre, annyi azért tellett tőle, hogy kibökje: a Stilfser Jochnál átveszem. Ember, az még háromszáz kilométer. Csak elleszek valahogy, s előszedett valami ügyetlenül selyempapírba göngyölt izét a zsebéből, Sztupa odapillantott: kitalálom, dashboard dancer. Nem is tévedett. Troché azonban egy elég különös szerzetet halászott elő, nem hawaii gitáros leány, nem ír szent, nem is Elvis volt, hanem egy középkorúnak látszó, olyan osztályvezető külsejű figura, öltönyben csápolt a kis kezével, s mintha kopaszodni is kezdett volna. Az öregasszony a Ponte Vecchiónál azt mondta, hogy meg lehet tanítani dalokra, s neki otthon pont ugyanilyenje van, az úgy énekli a Rigolettót, hogy még a szomszédok is átmennek, ha hallják. Tudod, milyenek az olaszok, odavannak az operáért, la-ra, la-ra, la-ra, la-ra… És te elhitted? Troché nem válaszolt. Egy gyors mozdulattal kicsapta a műszerfalra a kis ürgét. Az vidáman el is kezdett táncikálni, Troché gyönyörködve nézte, majd annyit mondott: lássuk, mire megy a mássalhangzó-torlódásokkal? S halkan énekelni kezdte, mintha tényleg tanítani akarná új szerzeményét: kde domov můj, kde domov můj.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.