tévésmaci

Kacsafarkas

  • tévésmaci
  • 2022. június 15.

Film

Amikor Sztupa és Troché átvették az első rendesebb szolgálati autójukat, egy 1965-ös Opel Rekordot a B széria első darabjai közül, az egy olyan világban esett meg, ahol nagy becse volt a személygépkocsinak.

Pláne egy ilyennek, kockalámpás, tojáshéjszínű, piros tetővel. De a nagy öröm felemásra sikerült. Sztupa elégedetten gusztálta, ellenben Troché csak a nagy kámpicsor pofájával kerülgette. A használata persze minden igényt felülmúlt, csak ne lett volna mindig ugyanaz a reggeli kenykődés. Sztupa megkérdezte Trochét: vezetsz? Semmi válasz, de nem hagyta annyiban: követés, üldözés, hajsza, rodeó, szerpentin vár ma reánk, vezetsz? Nem, nyögte ki Troché, s beülve is csak nézegetett előre-hátra, mint aki keres valamit. Sztupa nem sokat hederített rá, lenyűgözte a modern technológia, különösen a kilométerórát bírta, alacsony tempónál zöld kis csík araszolt előre rajta, közepesnél narancssárga húzott, a magasnál pedig a piros csak úgy hasított előre. Sokáig így ment a dolog, Sztupa örült, Trochénak hiányzott valami. Egészen addig ment így, mígnem Bassano del Grappa városában akadt dolguk, Veneto tartományban. Nem haladt túl jól ott az ügymenet, Sztupa már úgy volt vele, hogy dolgavégezetlenül távoznak, de az egyik reggel Troché vigyorgó pofával került elő korai sétájáról. Nem szólt semmit, de utána hegyeket mozgatott meg, s végül mindent elintéztek. Sztupa nem firtatta, hogy mi van, csak amikor elhagyni készültek a várost, megint megkérdezte: vezetsz? Nem. Nofene. De amikor Troché bekászálódott az anyósülésre, annyi azért tellett tőle, hogy kibökje: a Stilfser Jochnál átveszem. Ember, az még háromszáz kilométer. Csak elleszek valahogy, s előszedett valami ügyetlenül selyempapírba göngyölt izét a zsebéből, Sztupa odapillantott: kitalálom, dashboard dancer. Nem is tévedett. Troché azonban egy elég különös szerzetet halászott elő, nem hawaii gitáros leány, nem ír szent, nem is Elvis volt, hanem egy középkorúnak látszó, olyan osztályvezető külsejű figura, öltönyben csápolt a kis kezével, s mintha kopaszodni is kezdett volna. Az öregasszony a Ponte Vecchiónál azt mondta, hogy meg lehet tanítani dalokra, s neki otthon pont ugyanilyenje van, az úgy énekli a Rigolettót, hogy még a szomszédok is átmennek, ha hallják. Tudod, milyenek az olaszok, odavannak az operáért, la-ra, la-ra, la-ra, la-ra… És te elhitted? Troché nem válaszolt. Egy gyors mozdulattal kicsapta a műszerfalra a kis ürgét. Az vidáman el is kezdett táncikálni, Troché gyönyörködve nézte, majd annyit mondott: lássuk, mire megy a mássalhangzó-torlódásokkal? S halkan énekelni kezdte, mintha tényleg tanítani akarná új szerzeményét: kde domov můj, kde domov můj.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."