Pénzük épp lett volna az efféle kiruccanásokra, mert jól kerestek, messze az átlag fölött, s persze jóval a munkájuk nehézségi szintje alatt. A nehéz munka mellett pedig a fenének van kedve utazgatni, hazamegy, sört bont, bekapcsolja a tévét, elalszik rajta. Lehet persze, hogy a lakás erkélyes, a sör is jobb egy kicsit, a tévé meg nagyobb, de nem ez a lényeg, s nem is a mindennapos fáradtság, hanem az, hogy a jobbnak mondható fizu ad egyfajta tartást, öntudatot. Ezért keresték fel a keszonosok Sztupát és Trochét, öntudatból. Az volt a – kétségkívül nehezen kivitelezhetőnek tűnő – terv ugyanis, hogy a brigádjukat a szakma vagy rokon szakma messzi földön híres fenoménjáról nevezzék el. John Henry szocialista brigád, hogy hangzik? Hát úgy, hogy ehhez tényleg szükség lesz Sztupa és Troché közbenjárására, de legalább a tanácsára. Ismernek mindenkit, tudják, mitől döglik a légy, a csínbe is belemennek, ha nekik sem megy, marad a Gagarin. Sztupa és Troché a Kék Ökörben fogadta a keszonosokat, akik nem érkeztek felkészületlenül. Érveik voltak: John Henry olyan, mint Guszev kapitány, a Vörös Hadsereg hősének múltba vetített hologramja. John Henry a sztahanovista múltbéli megtestesülése, ráadásul alacsony sorból származik és fekete. Angela Davis mikrofonfejével tele lehetnek az újságok? John Henry versenyre kelt a gőzturbinás fúrógéppel, és legyőzte.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
