magyarnarancs.hu: Elég jól megválogatja a rendezőit: Terrence Malick, Brian De Palma, és most Richard Curtis. Miben különbözik a három férfiú?
Rachel McAdams: Elég ütős hármas, ugye? Hármójuk közül Brian a mérnök, nagyon aprólékos, mindent megtervez előre, a koreográfiától a látványelemekig. Ebben nagyon jó. Terry a szobrász, az ihletett művész, aki a múzsa csókjára vár, nem is hiába. És ha megvan az ihlet, addig-addig kalapálja az anyagot, míg elő nem bukkan a lényeg. Richard az író, a nap 24 órájában írófejjel gondolkodik, ebben nagy. Meg a vígjátéki időzítésben. A szavak embere. Míg ugyanez Terrence-ről, ugye, aligha állítható. Jó, ha két-három szó elhangzik a filmjeiben. Nem az a kimondottan verbális típus. Richard viszont, ha bajban voltam egy jelenettel, tíz különböző szövegváltozattal kínált meg, szinte elkényeztetett. Csak választanom kellett, melyik illik jobban hozzám.
magyarnarancs.hu: És Woody Allen? Hozzá is volt szerencséje nem olyan rég, hiszen szerepelt az Éjfélkor Párizsban című filmjében.
RM: Woody ráhagyja a színészeire, mit és hogyan csináljanak. Csak akkor szól, ha kérdezik. Akkor viszont lényegre törő, kimerítő választ ad. De mivel ő is író, akárcsak Richard, ami a forgatókönyvben le van írva, az szent, még ha nem is sérthetetlen.
magyarnarancs.hu: Richard Curtis filmjeiről, a Négy esküvő és egy temetéstől (a forgatókönyvet jegyzi – a szerk.) az Igazából szerelmen át (rendezte is) az Időről időre című opusig messziről süt a britség. Kanadai, sőt immár hollywoodi létére nem angolosodott el a forgatás során?
RM: Igyekeztem tartani magam. Nagy volt a kísértés, hogy magamévá tegyem a brit akcentust, az mégis olyan menő, de amilyen jellem vagyok, végül sikerült ellenállnom. Tudom, mennyire idegesítő, amikor egy amerikai, bár én kanadai vagyok, elkezd briteskedni. Persze én sem vagyok fából, a szépre-jóra érzékeny lényként a helyi teázási szokásoknak én sem állhattam ellen. Ja, és persze a scone with clotted cream (tejszínes, eperlekváros brit édesség, a teaszertartás elmaradhatatlan része – a szerk): amint brit felségterületre lépek, nem lehetek meg nélküle.
 Filmszínházunk bemutatja: Scone with Clotted Cream | |
magyarnarancs.hu: Az Időről időre szereplői olyat csinálnak, amit csak kevés filmben látni: olvasnak. Civilben is híve ennek a szokásnak?
RM: Nagyon is, noha az olvasás elég nagy luxusnak számít, főleg, hogy egyik forgatókönyvet kell olvasnom a másik után. Mary, a filmbeli karakterem egy könyvkiadónak dolgozik, vagyis ő egy megélhetési olvasó. Én meg sem közelítem ezt az ipari mennyiséget, s ha van is időm, akkor is főleg tényirodalmat olvasok. A non-fiction az én világom. Nemrég végeztem ki egy általam nagyon kedvelt filozófus, Alain de Botton Essays in Love című könyvét, és már falom a következő kötetét is.
 Rachel olvas | |
magyarnarancs.hu: Sokan a romantikus filmek műfajával azonosítják; amit Ryan Goslinggal tesz a Szerelmünk lapjaiban, az sok romantikus érzületű mozibajáró meghatározó élménye volt. Nézi is őket, vagy csak csinálja?
RM: Van egy-kettő, főleg az olyan klasszikusok, mint az Óriás vagy az Elfújta a szél, ezek bármikor jöhetnek. Egyébként meg sok mindent fogyasztok, mint bárki más, egyet kivéve: a horrort. A horror annyira taszít, hogy amikor megtalálnak horrorfilmes forgatókönyvek, már a puszta olvasástól is kiráz a hideg. Az Éjszakai járat című filmem inkább thriller volt, mint horror, de ennyi is elég volt, hogy utána sokáig kényelmetlenül érezzem magam a repülőn. Azt hiszem, hatnak rám a filmjeim.
magyarnarancs.hu: Éppenséggel De Palma filmje, a Gyilkos vágyak sem egy lányregény…
RM: Hát igen, aki egyszer belép Brian világába, nem biztos, hogy sértetlenül kerül ki belőle. De komolyra fordítva, De Palma hagyott, sőt bátorított minket, engem és Noomit (Noomi Rapace színésznő – a szerk.), hogy kedvünkre kísérletezzünk, menjünk el a falig. Azért voltak pillanatok, amikor úgy éreztük, hogy most már jó lenne megállni, mert egy kicsit túlpörögtünk. Volt is egy kis veszélyérzetem, de ez inkább izgalmasan hatott. Férfiasan domináns nőket játszottunk, s bár sokat írtak a köztem és Noomi közt elcsattant csókról, ez is inkább a hatalomról, a birtoklásról szólt, mintsem a szexuális vonzalomról. Meg persze arról is, hogy na, vajon meddig tudunk, meddig merünk elmenni egymással.
magyarnarancs.hu: De Palma nyilatkozta (interjúnk a rendezővel itt), hogy ő maga is meglepődött, mennyire felbátorodott a forgatás során. Ha valakitől, nem öntől várta, hogy improvizáció közben kicsúszik a száján, hogy pina. Olyan kellemesen meglepődött, hogy benne is hagyta a filmben.
RM: Ugye, hogy mekkora ereje lehet egy szónak! Jó, gondoltam, a próba hevében kicsúszott a számon, itt van, kimondtam, tessék, de lehet, hogy inkább maradnék annál a másik, jóval ártatlanabb szónál, amit a forgatókönyv szerint mondanom kellett volna. De Brian boldog volt, és nem engedett visszakozni. Maradtunk a keményebb verziónál.
magyarnarancs.hu: Az időutazó felesége, Éjfélkor Párizsban és most az Időről időre – igazi specialistája lett az időutazós filmeknek. Nem maradhat el a kérdés: mikor, hova, miért?
RM: Woodstockot állítanám be az időgépemen. Jimi Hendrix fellépését.
magyarnarancs.hu: A jó zenékre híresen érzékeny Cameron Crowe is megkínálta nemrég egy szereppel – milyen volt a közös munka?
RM: Cameron nagy zenei guru, mindent tud mindenről, állandóan küldözgeti is nekem a legkülönfélébb zenéket. Ami engem illet, zeneileg a Whitehorse-korszakomat élem, fantasztikusak szerintem. Egy férj és feleség alkotta duó, s bár a népi bölcsesség szerint férj és feleség ne zenéljen együtt, mert abból semmi jó nem fog kisülni, a Whitehorse, ezt örömmel állíthatom, a kivételek egyike. És akik nélkül szintén nem tudok meglenni, az A Tribe Called Red. Azok a dobok!
magyarnarancs.hu: Anton Corbijn új filmjében, a Le Carré-regényből készült A Most Wanted Manben is szerepel.
RM: Anton, akárcsak Brian De Palma, mindent tud a képekről. Ilyen fotósmúlttal nem is csodálom. És persze zeneileg is nagyon ott van. Nagyon kíváncsi vagyok, kik szerepelnek majd a film soundtrackjén. Én egy német ügyvédet alakítok, aki azon van, hogy menekültstátuszt szerezzen egy csecsen fiatalnak. Az egész Hamburgban játszódik, s Philip Seymour Hoffman játssza a másik főszerepet. Kemény dráma lesz. Időutazásra senki se számítson.
