Vigyázat, itt jönnek az erdei motrozók. Pozor, pozor, vigyuszin, vigyuszin. Motoroztak ők úttalan utakon, szűk erdei csapásokon, széles árkokon át a szépen leaszfaltozott erdészeti utakon, felverve brümm-brümmögő motorjukkal az erdő csendjét, lakóit és hívatlan vendégeit, mint akik ők maguk is voltak. Erdészeti aszfaltutak? Nevetséges, minden út a határőrségnek épült, tudta is mindenki, s bele is törődött, ez egy ilyen világ, erdészeti útnak hívják a szervek útját. De az az erdő akkor is a legszebb volt a világon, a Šumava erdeje, Babylontól Rozvadovig, az egész, végig a német határ mentén… Persze a motorjukat bőgető Sztupán és Trochén kívül jártak ott még sokan hívatlanul. Például a kislány a bélyegről, aki már nem volt kislány, fiatal asszony volt, átázott viharkabátban, a vállán súlyos hátizsákkal igyekezett a férjével árkon-bokron, hegyen-völgyön átjutni a határon. Például az a kismillió rendőr és határőr, akik a menekülőkre vadásztak. Ezért a menekülők a legtávolabbi motorhangoktól is összerezzentek, hiszen a motor egyet jelentett a határőrrel, a határőr meg a hosszú börtönnel vagy az azonnali golyóval. De Eva Neugebauerovának, vagyis a férje után akkor már Eva Haňkovának feltétlenül át kellett jutnia a határon, nem kaphatták el őket. S távol tartani valakit a határőröktől legjobban a motorbőgéssel lehetett. Sztupának és Trochénak 350-es Janeček-Wanderer Kývačkájuk nyergéből egyszerre kellett követniük Haňkováék és a határvadászrajok mozgását, de volt némi előnyük, az ő Jawájuk elméletileg még a tervezőasztalon sem létezett, így simán lenyomta mindenben a határőrség legkorszerűbbnek számító Jawa Ogarjait, s abból is csak kevés volt rendszerbe állítva. Az volt a módszer, hogy amerre a menekülők útjába került volna a határvédelem, Sztupa és Troché felbőgették a motort, mire a szökevények megriadtak, s irányt váltottak. A kislányt a bélyegen egy szakállas bácsi kapja fel a magasba, a bácsit Tomáš Garrigue Masaryknak hívják, a kislány kábé hároméves, kyjovi népviseletben nevet, s mint mondtuk, a neve Eva Neugebauerová. A tán egy korona ötven hallert kóstáló bélyeg megvan minden háztartásban, a Royal Air Force kötelékében szolgáló cseh pilóták ezt a képet festették fel a bombázójukra, mindenki rajongta Eva Neugebauerovát, akinek békanyálon ugyan, de sikerült 1950-ben átszöknie a határon. Egy darabig Németország nyugati oldalán éltek a férjével, aztán Kalamazoo-ban telpedtek le, Michigan államban. 2000-ben, amikor hazalátogatott, Václav Havel elnök köszöntötte. E szavakkal: bocsánatot kérek, Haňková asszony, ha most nem emelem fel…
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
