tévésmaci

Érte sülnek a malacok

  • tévésmaci
  • 2023. június 28.

Film

Amikor Sztupa és Troché az erdőn motoroztak, erdei motrozókként beszéltek magukról.

Vigyázat, itt jönnek az erdei motrozók. Pozor, pozor, vigyuszin, vigyuszin. Motoroztak ők úttalan utakon, szűk erdei csapásokon, széles árkokon át a szépen leaszfaltozott erdészeti utakon, felverve brümm-brümmögő motorjukkal az erdő csendjét, lakóit és hívatlan vendégeit, mint akik ők maguk is voltak. Erdészeti aszfaltutak? Nevetséges, minden út a határőrségnek épült, tudta is mindenki, s bele is törődött, ez egy ilyen világ, erdészeti útnak hívják a szervek útját. De az az erdő akkor is a legszebb volt a világon, a Šumava erdeje, Babylontól Rozvadovig, az egész, végig a német határ mentén… Persze a motorjukat bőgető Sztupán és Trochén kívül jártak ott még sokan hívatlanul. Például a kislány a bélyegről, aki már nem volt kislány, fiatal asszony volt, átázott viharkabátban, a vállán súlyos hátizsákkal igyekezett a férjével árkon-bokron, hegyen-völgyön átjutni a határon. Például az a kismillió rendőr és határőr, akik a menekülőkre vadásztak. Ezért a menekülők a legtávolabbi motorhangoktól is összerezzentek, hiszen a motor egyet jelentett a határőrrel, a határőr meg a hosszú börtönnel vagy az azonnali golyóval. De Eva Neugebauerovának, vagyis a férje után akkor már Eva Haňkovának feltétlenül át kellett jutnia a határon, nem kaphatták el őket. S távol tartani valakit a határőröktől legjobban a motorbőgéssel lehetett. Sztupának és Trochénak 350-es Janeček-Wanderer Kývačkájuk nyergéből egyszerre kellett követniük Haňkováék és a határvadászrajok mozgását, de volt némi előnyük, az ő Jawájuk elméletileg még a tervezőasztalon sem létezett, így simán lenyomta mindenben a határőrség legkorszerűbbnek számító Jawa Ogarjait, s abból is csak kevés volt rendszerbe állítva. Az volt a módszer, hogy amerre a menekülők útjába került volna a határvédelem, Sztupa és Troché felbőgették a motort, mire a szökevények megriadtak, s irányt váltottak. A kislányt a bélyegen egy szakállas bácsi kapja fel a magasba, a bácsit Tomáš Garrigue Masaryknak hívják, a kislány kábé hároméves, kyjovi népviseletben nevet, s mint mondtuk, a neve Eva Neugebauerová. A tán egy korona ötven hallert kóstáló bélyeg megvan minden háztartásban, a Royal Air Force kötelékében szolgáló cseh pilóták ezt a képet festették fel a bombázójukra, mindenki rajongta Eva Neugebauerovát, akinek békanyálon ugyan, de sikerült 1950-ben átszöknie a határon. Egy darabig Németország nyugati oldalán éltek a férjével, aztán Kalamazoo-ban telpedtek le, Michigan államban. 2000-ben, amikor hazalátogatott, Václav Havel elnök köszöntötte. E szavakkal: bocsánatot kérek, Haňková asszony, ha most nem emelem fel…

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)