Magyar Narancs: Miért maradtak fiókban a figurák?
Ben Bocquelet: Még a Gumball előtti időkben, amikor a reklámiparban dolgoztam, abban a reményben kreáltam a figurákat, egyiket a másik után, hogy majd az ügyfeleink elfogadják és felhasználják őket valamelyik reklámfilmjükben. De nem így történt, nem kellettek, így ott álltam egy rakás tétlenségre ítélt figurával. Szomorú sors ez egy rajzfilmfigurának, de volt benne valami megható is; innen jött az ötlet, egy olyan iskola ötlete, ahová ezek a defektes, senkinek sem kellő figurák járnának egy szebb jövő és némi átképzés reményében. Rajzfilmsorozatnak nem túl vidám alaphelyzet, egyáltalán nem bánom, hogy nem ment át a szűrőn, s végül is egy családi sitcom irányába indultunk el.
MN: A családi sitcom alatt milyen irányt kell érteni?
BB: Az én fejemben a nyolcvanas évek jó öreg sitcomjai jártak, az olyan amerikai sorozatok, mint a Cheers vagy a Happy Days. Azt a fajta életérzést szerettem volna parodizálni, amit ezek a ma már békebelinek tűnő sorozatok közvetítettek. A maiak egyáltalán nem érdekeltek. Tudja, én a nyolcvanas években nőttem fel, annak a generációnak a tagja vagyok, mely egy emberként siratta el E.T.-t, amikor abba a fémkoporsószerű valamibe tették. És persze a Star Wars nélkül is elképzelhetetlen ez az évtized. A nyolcvanas évek a szívemnek legkedvesebb filmes korszak, ezért is van tele a Gumball az ilyen irányú filmes kikacsintásokkal.
MN: Még milyen filmek tartoznak bele a 80'-as évek nosztalgiába?
BB: Nem fogtam vissza magam, A karate kölyökről éppúgy megemlékezünk e nagyszerű sorozatnak járó szeretetteljes humorral, mint például a Flashdance-ről. Természetesen a Csillagok háborúja sem maradhatott ki, hogy is maradhatott volna, az Erő nálunk is megjelenik, csak míg Yoda egy X-szárnyút emel ki vele a Dagobah bolygó mocsarából, nálunk a szemétlevivést könnyíti meg.
MN: Angol produkció angol humorral?
BB: Az íróink mind angolok, és francia létemre én magam is Angliában élek, de az igazat megvallva a csapat inkább hasonlít egy eurovíziós táncdalfesztivál mezőnyéhez, annyi náció keveredett össze nálunk, még egy magyar kolléga is akadt a csapatban. Szóval még csak azt se állítanám, hogy százszázalékosan angol a humorunk, én például nyilván valami francia ízt adtam az egyveleghez. Persze olyan, hogy francia humor, nem létezik, létezik viszont egy nagyon erős színházi hagyomány nálunk, a vaudville hagyománya, alighanem ez a fajta színpadi humor is része a Gumball kevercsének.
MN: A helyi, francia-belga képregénykultúra is hozzáadott valamit?
BB: A képregényekből tanultam meg olvasni. Képregénytéren a japán és a francia kultúra nagyon is hasonlít egymásra, abban mindenképpen, hogy nemcsak a gyerekeknek, hanem minden korosztálynak megvannak a maga képregényei, a kínálat a gyerekképregényektől a teljesen elborult dolgokon át a komoly műalkotásokig terjed. Ami engem illet, én a Tin Tin-iskola neveltje vagyok, a Tin Tin-képregényeken nőttem fel, a szüleim garázsában még mindig megvan a gyűjteményem, ha náluk járok, valahogy mindig előkerül egy-egy régi darab. És Tin Tin mellett ott volt persze Gaston is, André Franquin képregényének zseniális figurája, nem beszélve a Calvin and Hobbesról (Kázmér és Huba - K. G.). Nagy rajongója vagyok Bill Watterson sorozatának, nem véletlenül lett Watterson Gumball családi neve.
Gumball csodálatos világa
Bizonyos kor és testmagasság felett már fel se tűnik, ha egy kislányos mosolyú agancsos földimogyoróval bővül a távirányítóval elérhető rajzfilmfigurák tárháza - a kérdéses földimogyoró a Gumball csodálatos világa című rajzfilmsorozat egyik visszatérő szereplője, egyike tán a legkedvesebben elrajzolt alakoknak az amorf társaságban. Persze a főszereplők sem kutyák, többen közülük például macskaként vannak a stáblistán feltüntetve, noha ezt bármely jóérzésű házikedvenc kikérné magának. Maradjunk annyiban, a Gumball hősei csak nagyon távoli rokonai az arányos állatszépségeknek, a sorozat humora viszont nagyon közeli rokonságban áll azzal a még ártalmatlan, de már nem teljesen romlatlan abszurddal, mely akár előkészítő tanfolyamként is jól jöhet a majd csak később esedékes, keményebb animációs abszurdokhoz. Ez azonban csak felnőttes okoskodás, mely egyáltalán nem jellemző a sorozatra, az ugyanis biztonságos távolságra helyezkedik a felnőttek világlátásától, annál jobban ismeri viszont a kamaszkor viszonyait, amit egy törékeny pirítós vagy egy mindenáron barátkozni kívánó banán segítségével érzékletesen be is mutat, nem is beszélve a főszereplő mesébe illő s ezért nagyon is helyénvaló bénázásairól. A kiskamaszkori fájdalmaknak épp csak annyi helyük van a folyamatos felfordulásban, amennyit egy hipochonder papírmedve vagy egy alsónadrágját kívül hordó óriáspaca megenged.
A sorozat a Cartoon Networkon látható november 8-ától.
