Az ún. átmeneti házasság intézménye azon férfiakon hivatott segíteni, akiknek nincs elég pénzük (még) egy holtomiglan-holtodiglan típusú házassághoz, ellenben leküzdhetetlen vágyat éreznek egy nő iránt, akit a kötött idejű frigy keretein belül relatíve alacsony költségen magukévá tehetnek. A kapcsolat szólhat évekre, de akár fél órára is, mely idő lejárta után (vagy akár közben) emberünk bármikor újraházasodhat, ugyanakkor a nőnek legalább két hónapot várnia kell, egyrészt az esetleges apasági bonyodalmak, másrészt a prostitúciótól való - számunkra nehezen értelmezhető, de a helyi teológusok szerint egyértelmű - megkülönböztetés okán. Sudabeh Mortezai filmje a sajátos gyakorlatot egyebek mellett a női társaságban zavarba jövő vallási vezető, a szinglisége okán albérletet sem kapó taxisofőr, a családi állapotát biztonsági okokból titokban tartó elvált asszony és a nemi egyenlőséget hirdető srác szemszögéből mutatja be. A helyzetet csak a férfiak veszik komolyan: a filmben megjelenő nők szinte mást se tesznek, csak nevetnek a teljes önellentmondásban leledző, nem épp méltányos szabályokon - mást nemigen tehetnek ellenük.
KÜLÖNÖS HÁZASSÁG
Mióta övék a hatalom, a vallási fanatikusok buzgón védelmezik az iráni társadalmat a bujaság halvány gondolatától is; az erkölcsös életmódot elősegítő eszközök tárháza az ejnye-bejnyétől a botozáson át a (nők) megkövezéséig terjed. Iránban vétkezni tehát minimum kockázatos vállalkozás, de van egy kiskapu, ami sokak életét megkönnyíti, miközben még ellentmondásosabbá teszi a külső szemlélő számára amúgy is nehezen felfogható jogrendet.
