Film

A mű középpontjában egy féltestvérpár áll, akiket elhunyt atyjuk hoz ismét össze: nem csak a temetését kell megszervezniük, de az atya utolsó akarata szerint a sírját is kettejüknek kell megásniuk.

Közhely, hogy az iskola maga az iskolát fenntartó társadalom, s benne minden megtörténhet, ami a társadalomban.

Amikor Sztupa és Troché szundikátust alapítottak, le kellett cserélni a kanapét. Még hogy a kanapét? A kanapékat! Az összest.

Kelle Botond illuzionista

Amikor Sztupa és Troché különválva intéztek el egy közös ügyet, Troché egy hajó fedélzetén fagyoskodott valahol a Majna és a Rajna összefolyásánál.

Végtelenül nyomasztó 160 perc. Nyomasztó, mert közünk van, nekünk, minden egyes kelet-európai embernek ehhez a Lengyelországban elkövetett politikai gyilkossághoz, akkor is, ha még meg sem születtünk a gyalázatos eset idején, és fogalmunk sincs az akkori történelmi helyzetről – és ezzel az érintettséggel szembesít bennünket ez a film.

„De a banda játszik bélyeggel a hátán / Ezerszer megírták, hogy egyikük a sátán” – hasogatta a kulisszákat 42 évvel ezelőtt Földes László, a Hobo Blues Band Rolling Stones blues című számában, amelyet leginkább a hatvanas évek iránt érzett ködös nosztalgia hatott át, és távolról sem az aktualitások.

Úgy tűnik, még mindig nem unjuk a régi nagy nevek pufogtatását, és ha a róluk készült film némi katasztrófaturizmusra is lehetőséget ad, a siker garantált.

Nyilván szabás-varrási hasonlatokkal lehetne a leg­egyszerűbben leírni ezt a filmet.

Covid-mozinapló, sokadik felvonás: a pandémia miatt üresen kongó filmszínházakban ismét bemutatják a Hókusz pókusz című 17 éves filmet, mely története során először a nézettségi lista tetejére mászik.

Ez egy sorozatgyilkosos film, de nem a redundáns részletességgel bemutatott gyilkosságok a legszörnyűbbek benne.

Amikor Sztupa és Troché megpróbáltak beépülni a rigók közé, az eredmény csúfos kudarc lett, pedig megadták a módját rendesen.