Film

Hatályos

Iveta Grófová: Emma és a halálfejes lepke

  • 2025. február 5.

Kritika

Ez a szlovák film minden tekintetben úttörő jelentőségű.

A soáról készültek filmek természetesen, a térségben is – például az Oscar-díjas Üzlet a korzón 1965-ből (Ján Kadár, Elmar Klos) vagy az Oscar-jelölt Élet mindenáron (Jan Hřebejk, 2000), hogy csak a két legjelentősebbet említsük –, de olyan film még nem volt, amely a Kárpát-medencében élő népek kölcsönös gyűlöletének kontextusába helyezte volna a zsidóság elpusztítására irányuló bűncselekmény-sorozatot. 1942-ben a Hitler mellett száz százalékig elkötelezett Szlovákia vezetése saját hatáskörben óhajtotta „rendezni a zsidókérdést” (Magyarországot ehhez meg kellett szállni ’44-ben). A haláltáborokban elsőkként a szlovákiai, nem csekély részben magyar anyanyelvű zsidókat ölték meg. Innen indul Iveta Grófová (Szlovákiában) tabukat feszegető filmje.

Nem a zsidók a tabu. Hanem a magyarok. Akiket éppoly gyűlölet övez, de nem lehet (egyelőre!) deportálni őket, mert Magyarország is a németek szövetségese. A Hlinka-gárdisták (vö. nyilasok) terrorizálják is a szinte kizárólag magyarok lakta falut (Pozsonypüspöki létező település volt, míg a fővároshoz nem csatolták, mára 1 százaléknyi magyar maradt). Marika, a fiatalon megözvegyült varrónő (férje a szovjet fronton esett el – természetesen a németek oldalán harcoló szlovák hadsereg katonájaként) egy zsidó fiút rejteget a pajtában, az elhurcolásáig neki munkát adó pozsonyi ruhaüzlet-tulajdonosnő kiskamasz fiát. A helyzetet nemcsak az állandó razziák súlyosbítják, hanem az is, hogy úgy a helyi SS szadista hajlamú parancsnoka, mint a kisebbrendűségi komplexusát nagyszlovák öntudattal kompenzáló főgárdista is szemet vet a környezetébe sehogy sem passzoló, finom, ápolt, a szakmát egykor Párizsban tanuló nőre. Meg is kapja az özvegy, nem csak a falusiaktól, de apósától, anyósától is az ilyenkor szokásos beszólásokat, gyanúsítgatást, mígnem egy kecskedöggel, az ő kecskéjének tetemével megmérgezik a kútjának vizét. (Nem nehéz belelátni ebbe a gesztusba a kárhozattal való fenyegetést, különösen egy ilyen mélyen vallásos közegben, ahol mindenki ismeri a végítélet példázatát a juhokról és kecskékről.) Ráadásul a lázadó fiúcska nem érti meg mindjárt, hogy halálra keresik őt, csak amikor a házhoz képest óriási, nem egyetlen disznóra, kecskére meg néhány baromfira tervezett pajta résein át tanúja lesz a többi bújtatott zsidó és bújtatóik elhurcolásának. A film is ezt a szemszöget használja: a realista jeleneteket nagyon kis mélységélességű, időnként két érték, a fókusz két állapota között hagyott objektívvel felvett (vagy legalábbis ilyen hatást keltő) makró képek váltják, hogy a néző se tudja rögtön: emberi testet lát-e vagy mondjuk lárvát. Az alkalmazott párhuzamok közül a legszebb és legszomorúbb a filmet indító pozsonyi életképek sora, és a finálét megelőző karácsonyi mise tükröztetése. Az első fővárosi jelenetsorban Marika dolgozni indul, és baljós történésekkel szembesül, de az emberek négy nyelven beszélve is megértik egymást, a szlovák mondatba magyar szavak keverednek, aztán németül, persze pozsonyi németül folytatódik a beszélgetés (vagy fordítva), a gyerekre rá kell szólni, hogy ne beszéljen csehül (mert legelőször a cseheket üldözték el), de mindenki megtiszteli a másikat azzal, hogy az anyanyelvén szól hozzá. A falusi magyar gyülekezet (a néhány gárdista kedvéért) szlovák nyelven megtartott karácsonyi miséjén viszont egymást próbálja túlordibálni szlovák és magyar Jézus dicsőítésének címén. Egy lánykakórussal indul az egész, a szlovák pap a zsidók és a magyarok gyűlöletétől csöpögő, a gyülekezet által szerencsére nem értett prédikációja után. A dalt a gárdisták is ismerik, bekapcsolódnak, hát mégiscsak van valami közös: a hit, de nehogy má’ a magyar ének elnyomja a szlovákot, hangosabban, bajtársak… s végül mindenki üvölt. Emlékezetes jelenet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.