Film

Hatályos

Iveta Grófová: Emma és a halálfejes lepke

  • 2025. február 5.

Kritika

Ez a szlovák film minden tekintetben úttörő jelentőségű.

A soáról készültek filmek természetesen, a térségben is – például az Oscar-díjas Üzlet a korzón 1965-ből (Ján Kadár, Elmar Klos) vagy az Oscar-jelölt Élet mindenáron (Jan Hřebejk, 2000), hogy csak a két legjelentősebbet említsük –, de olyan film még nem volt, amely a Kárpát-medencében élő népek kölcsönös gyűlöletének kontextusába helyezte volna a zsidóság elpusztítására irányuló bűncselekmény-sorozatot. 1942-ben a Hitler mellett száz százalékig elkötelezett Szlovákia vezetése saját hatáskörben óhajtotta „rendezni a zsidókérdést” (Magyarországot ehhez meg kellett szállni ’44-ben). A haláltáborokban elsőkként a szlovákiai, nem csekély részben magyar anyanyelvű zsidókat ölték meg. Innen indul Iveta Grófová (Szlovákiában) tabukat feszegető filmje.

Nem a zsidók a tabu. Hanem a magyarok. Akiket éppoly gyűlölet övez, de nem lehet (egyelőre!) deportálni őket, mert Magyarország is a németek szövetségese. A Hlinka-gárdisták (vö. nyilasok) terrorizálják is a szinte kizárólag magyarok lakta falut (Pozsonypüspöki létező település volt, míg a fővároshoz nem csatolták, mára 1 százaléknyi magyar maradt). Marika, a fiatalon megözvegyült varrónő (férje a szovjet fronton esett el – természetesen a németek oldalán harcoló szlovák hadsereg katonájaként) egy zsidó fiút rejteget a pajtában, az elhurcolásáig neki munkát adó pozsonyi ruhaüzlet-tulajdonosnő kiskamasz fiát. A helyzetet nemcsak az állandó razziák súlyosbítják, hanem az is, hogy úgy a helyi SS szadista hajlamú parancsnoka, mint a kisebbrendűségi komplexusát nagyszlovák öntudattal kompenzáló főgárdista is szemet vet a környezetébe sehogy sem passzoló, finom, ápolt, a szakmát egykor Párizsban tanuló nőre. Meg is kapja az özvegy, nem csak a falusiaktól, de apósától, anyósától is az ilyenkor szokásos beszólásokat, gyanúsítgatást, mígnem egy kecskedöggel, az ő kecskéjének tetemével megmérgezik a kútjának vizét. (Nem nehéz belelátni ebbe a gesztusba a kárhozattal való fenyegetést, különösen egy ilyen mélyen vallásos közegben, ahol mindenki ismeri a végítélet példázatát a juhokról és kecskékről.) Ráadásul a lázadó fiúcska nem érti meg mindjárt, hogy halálra keresik őt, csak amikor a házhoz képest óriási, nem egyetlen disznóra, kecskére meg néhány baromfira tervezett pajta résein át tanúja lesz a többi bújtatott zsidó és bújtatóik elhurcolásának. A film is ezt a szemszöget használja: a realista jeleneteket nagyon kis mélységélességű, időnként két érték, a fókusz két állapota között hagyott objektívvel felvett (vagy legalábbis ilyen hatást keltő) makró képek váltják, hogy a néző se tudja rögtön: emberi testet lát-e vagy mondjuk lárvát. Az alkalmazott párhuzamok közül a legszebb és legszomorúbb a filmet indító pozsonyi életképek sora, és a finálét megelőző karácsonyi mise tükröztetése. Az első fővárosi jelenetsorban Marika dolgozni indul, és baljós történésekkel szembesül, de az emberek négy nyelven beszélve is megértik egymást, a szlovák mondatba magyar szavak keverednek, aztán németül, persze pozsonyi németül folytatódik a beszélgetés (vagy fordítva), a gyerekre rá kell szólni, hogy ne beszéljen csehül (mert legelőször a cseheket üldözték el), de mindenki megtiszteli a másikat azzal, hogy az anyanyelvén szól hozzá. A falusi magyar gyülekezet (a néhány gárdista kedvéért) szlovák nyelven megtartott karácsonyi miséjén viszont egymást próbálja túlordibálni szlovák és magyar Jézus dicsőítésének címén. Egy lánykakórussal indul az egész, a szlovák pap a zsidók és a magyarok gyűlöletétől csöpögő, a gyülekezet által szerencsére nem értett prédikációja után. A dalt a gárdisták is ismerik, bekapcsolódnak, hát mégiscsak van valami közös: a hit, de nehogy má’ a magyar ének elnyomja a szlovákot, hangosabban, bajtársak… s végül mindenki üvölt. Emlékezetes jelenet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.