Interjú

„Mi lehet a gyerekekkel?”

Schwechtje Mihály filmrendező

Film

A Sünvadászat című új filmje kapcsán a szülővé válás nehézségeiről, a pánikról, és meglepő pszichés reakciókról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Az SZFE elvégzése után dokumentumfilmeket és rövidfilmeket rendeztél, de az első nagyjátékfilmedre, a Remélem legközelebb sikerül meghalnodra nyolc évet kellett várni. Mi történt közben, miért nem hamarabb jött ki a filmed?

Schwechtje Mihály: A mi osztályunk 2010-ben végzett, jött az összeomlás, jöttek Vajnáék, és két évig nem volt filmgyártás Magyarországon. Létrejött egy felülről irányított, a szakma igényeit meg nem hallgató, központosított rendszer, amelyben Vajna személyes koncepciója uralkodott. Ebbe a koncepcióba csak korlátozottan fértek bele a szerzői filmek. Pályáztam, de nem adtak pénzt. Nem ismert minket a közönség, ezért nem fájt senkinek, hogy nem kapunk lehetőséget, így ott toporogtunk a teljes generációmmal, és nem tudtunk filmet csinálni. Volt egy filmtervem, amellyel beválogattak külföldi workshopokra, díjat is nyertem vele, és az volt a naiv elképzelésem, hogy nyilvánvaló, hogy egy ilyet támogatni fognak, de nem ez történt. Tanácstalan voltam, aztán eljutottam oda, hogy bele kell vágnom, meg kell csinálnom egy filmet úgy, ahogy még a gimnáziumban vagy az egyetem előtt forgattam volna, vissza kell térni ahhoz a látásmódhoz.

MN: Mi ez a látásmód?

SM: Az egyetemi időszak alatt viszonylag szerencsém volt, mert kisjátékfilmes pályázatokon a Mozgókép Közalapítványnál egy-két évente sikerült pénzt nyernem. Megtanultam a filmkészítés professzionális módját, hogy van gyártásvezető, van scriptes, hogy hogyan áll föl egy stáb, és mint rendező, hogyan lássam ezt át. Ehhez képest kellett visszatérni oda, hogy nincs scriptes, nem tudjuk kifizetni a dolgokat, nem találunk embert valamelyik pozícióra, és mégis neki kell állni forgatni.

MN: A Sünvadászat is így forgott?

SM: Annyira, hogy még a Remélem legközelebb sikerül meghalnodhoz képest is visszalépés volt, olyan értelemben, hogy erre a filmre már nem sikerült stábot leszervezni az elejétől a végéig, hanem ott volt Bántó Csaba operatőr, a színészek, a producer és még egy-két ember, és napi szinten váltakoztak a stábtagok. Több mint tíz sminkesünk volt, de volt olyan nap is, amikor nem volt sminkes, és a főszereplő magát festette ki. Nem mondhattuk azt, hogy ez a forgatási nap nincs, mert nem találtunk minden pozícióra profi stábtagot. Amikor van pénzed, meg tud történni, hogy egy előre betervezett forgatási napon, egy nem várt esemény miatt úgy döntünk, hogy ez a forgatási nap most elmarad. Nálunk fel sem merülhetett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.