Film

Salvo - Magányos szerelmesek

Film

Ha egy pillantást vetünk a Salvo szinopszisára, könnyen egy olcsó melodráma juthat az eszünkbe: a csendes bérgyilkos megkímél, majd megszeret egy vak lányt; a megváltó szerelem és a bűnös közeg, amely nem enged a szerelemnek. Ám itt csak a melodráma váza áll, teljesen hányoznak a felfokozott érzelmek.

A helyszín Szicília, mely most nem az a romantikus, meleg és titokzatos kulissza, amit a maffiafilmekben megszokhattunk, hanem poros, fullasztó és monokróm, elfojt minden törekvést, mely a "polip" karjaiból szabadulna. A film követi a Gomorra mítoszromboló útját, s deheroizálni igyekszik a szervezett bűnözést.

A szereplők már-már szimbolikusak, cselekedeteiket mintha a sors irányítaná, közel és mégis távol vannak a nézőtől. A film hosszú snittekkel, lassú kameramozgással és kevés párbeszéddel operál, ami meditatívvá, de rettentően feszültté is teszi a jeleneteket. Inkább az atmoszférateremtésre és a szereplők jellemzésére szolgálnak a lassan kibontakozó, kevés vágással és bravúros kameramozgásokkal megoldott jelenetek. A fordulatot hozó események, gyilkosságok képen kívül történnek. A szoborszerű főhőst sokszor hátulról vagy a félhomályban követjük (a napfényes, tágas szicíliai helyszínen rengeteg a sötét, klausztrofób belső felvétel), aki így valahogy végig arctalan és titokzatos marad. A készítők láthatóan a nagy hagyományokkal rendelkező európai művészfilm vonalába pozicionálják filmjüket (Antonionitól Melville-ig), és néhány cselekményvezetésbeli megbicsaklás ellenére nem is hoznak szégyent a neves elődökre.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.