tévésmaci

Lótolvajok nyomában

  • tévésmaci
  • 2024. február 28.

Film

Amikor Sztupa és Troché a kezdetekről meséltek, Ómafa tűrt.

Tűrt, csak tűrt, s a tűrés ki volt írva a pofájára. Mindig minden ki volt írva Ómafa pofájára, de a tűrés talán még világított és villogott is, tényleg épp csak nem tülkölt, szirénázott. De lehet, még azt is. Sztupa és Troché nem nagyon zavartatták magukat, tudták persze, hogy Ómafa előbb-utóbb fellázad, és akkor kérdezni fog. Így is volt, ám pont jókor, Sztupa és Troché épp a kezdetek végére értek, nem mellesleg pont e szavakkal: itt nincs egyes szám, itt többes szám van, volt egyes szám, de már többes szám van. Mindezt Ómafa érthette úgy is, hogy a kezdetek végétől már Sztupa és Troché volt, a kezdetek végéig meg volt Sztupa, és volt Troché. Érthette volna tisztán nyelvtani értelemben is, mint valami makacs lázadást, csakhogy ő az ilyesmit nem szerette, ezért lázadt fel. Most már elég, meséljetek inkább arról, hogy mi volt előtte. A kezdetek előtt. Mit csinált, hova ment Sztupa? S járt-e arra vagy másfelé Troché? Ki írta fel a falra, hogy itt jártam, s áll-e még az a fal? És el szokott-e menni ahhoz a falhoz az illető, hogy ellenőrizze, hogy megvan-e még az a felirat. Sztupa és Troché megesküdtek együtt és külön is, hogy nem, ők nem írtak fel magánközleményeket semmiféle falra, de még közérdekűeket sem. S tovább is mentek, falat sem festettek, hasonló szituációra csak olyanra emlékeznek – ugyancsak egyenként s külön –, hogy fehér krétával írnak fel valamit előbb fekete, később zöld iskolai táblákra. Alighanem azt, hogy 3+2=5 vagy valami ilyesmit, ki emlékszik már pontosan, viszont az kétségkívül szép volt, amikor a frissen lemosott, még nedves táblára lehetett írni, mert akkor bár először alig is látszott meg a kréta nyoma, ám ahogy a tábla együtt száradt a krétaporral, baromi szép, kontrasztos lett végül a jel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."