Brit tudósok és Morgan Freeman megállapították, hogy az ember agyi kapacitásának csupán 10 százalékát használja. A brit tudósokat már rég megcáfolták, de ki merné ugyanezt Morgannel megtenni; neki olimpiát sem kell nyerni, hogy doktori fokozatot kapjon. Mint mindig, Freeman doktor most is a bölcs és jótékony guru, Scarlett Johansson pedig a szupernő. A szupernőből úgy lesz még szuperebb szupernő, hogy Scarlett testébe néhány tasak új fejlesztésű drogot rejtenek egy Tajvanban székelő koreai drogkirály fogdmegjei – a tasakok engednek a hasbarúgásoknak, a Lucyben felszívódó anyagok hatására pedig úgy nő az agyi kapacitás, mint az államadósság illiberális végeinken. Lucy már 20 százalékon is tiszta életveszély, de amit 100-on művel, az felér Az ötödik elem legmeredekebb világmagyarázatával. Luc Bessonnak tucatnyi embere van arra, hogy megrendeztesse a szállítós-takarítós-elrablós ötleteit, de amikor az emberi lét alapkérdéseiről szeretne két fejbe rúgás közt értekezni, ott még a rendezést is önkezébe veszi, nehogy elvesszen az ősemberig visszavezethető lényeg. Az elhadart hülyeségek kis mennyiségben taccsra tennék a filmet, de van egy szint, ami felett a mennyiség átcsap minőségbe. És Besson annyi hülyeséget hord össze, hogy az a szokásos fejbe rúgásokkal kiegészülve kifejezetten szórakoztató, főleg, hogy mindez csupán 90 percben van elmesélve. Aki doktori disszertációt vár Besson és Johansson filmjétől, meglehet, kissé csalódni fog – de 10 százalékos agyi kapacitás mellett a Lucy nem más, mint tökéletes kertmozitöltelék.
Forgalmazza az UIP–Duna Film
