Film

Amikor Sztupa és Troché a pohár fenekére néztek, nos, azt rendszerint a nyilvánosság kizárásával tették, ráadásul külön-külön. Otthon, ki-ki az övéi szerető és hasonszándékú karéjában. Ám amikor - ritkán - mégis kivételt tettek, s együtt, nyilvános helyen ittasodtak le, abból mindig lett valami kalamajka, és nem egy ilyen alkalom a hatóságok szükségszerű kiszállását is magával hozta.

Iráni gyermekkorát a Persepolis című képregényben dolgozta fel, amiből aztán animációs filmet is készített. Új filmjét, a Szilvás csirkét csütörtöktől játsszák a magyar mozik. Párizsban beszélgettünk vele.

Hogyan reagál egy negyvenes férfi, amikor megtudja: jó esetben is csak hónapjai vannak hátra? És hogyan reagált Andreas Dresen német filmrendező, amikor megtudta: legjobb barátja éveken át jelentett róla a Stasinak? Dresen Cannes-ban is díjazott filmjét, a Járhatatlan utat mától játssza a Cirko-Gejzír. A rendezőt skype-on értük el potsdami otthonában.

A Marslakók „egy világszinten új kezdeményezés, magyar találmány” lesz – ezt ígérték a köztévé napi sorozatának készítői. Két héttel a kezdés után úgy tűnik: a dicséretes ambíciók mellől hiányzik a szakmai tudás.

Az Aljas utcák, a Taxisofőr, a Nagymenők, a Casino és a többi idén 70 éves rendezője nemrég Londonban vette át a Brit Filmakadémia életműdíját. A tizenegy Oscar-jelölésből ötöt - kizárólag a technikai kategóriákban - beváltó térhatású filmje, A leleményes Hugo pedig nemrég indult a hazai mozikban.

Az otthon számos díjjal jutalmazott, sőt még a tavalyi Oscar-díjra is jelölt belga film úgynevezett lelkiismereti mű: a rendező Olivier Masset-Depasse egy orosz nő hányattatásain keresztül az ottani idegenrendészeti szisztéma üres embertelenségét próbálja bemutatni.

Mi történik egy kanadai kisvárosban? Semmi. Télen esik a hó.

Amikor Sztupa és Troché a kopogás hallatán elhagyták a Pendragon-problémakört, kíváncsian meredtek az ajtóra. Akkor fordult elő ugyanis először, hogy az új titkárnő ily célratörően próbált kapcsolatba lépni velük.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy isten háta mögötti kis falu, amit egyetlen, vékonyka híd kötött össze a külvilággal. Ebben a libanoni falucskában békében és viszonylagos nyugalomban éltek, éldegéltek egymás mellett keresztények és muszlimok, (látszólag) rá se hederítve, hogy a világ vagy legalábbis az ország többi muszlimja és kereszténye miket művel egymással.